Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3034 Biz tosítaná ez a rendszer az állampolgárok azon érdekének érvényesülését, hogy a nyugellátás színvonala arányban álljon az általa, illetve a munkáltatói által befizetett járuléktömeggel és a járulékfizetés időtartamával. Ez a rendszer kiküszöbölheti azt a ves zélyt, hogy a fiatalabb járulékfizető korosztály népességen belüli arányának csökkenése miatt nem képződik fedezet a nyugdíjak kifizetésére, hiszen itt nem kis részben a korábbi befizetésekből felhalmozott tőke s annak hozadéka jelenti a nyugdíjak fedezeté t. További pozitív összefüggésnek tartjuk az egyének önmagukért érzett felelősségének növekedését, hiszen előtérbe kerül az öngondoskodás mind a kötelező biztosítás keretében, mind az ösztönzött önkéntes biztosítások által, ami a nyugdíjrendszer egy újabb elemeként jelenne meg. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem akarjuk elhallgatni, hogy az ajánlott vegyes finanszírozási rendszer tőkefedezeti elemének is vannak veszélyei, hiszen a tőke forgatása kockázattal jár, amely nemcsak nyereség, hanem veszteség lehetőségét is magában hordozza. Éppen ezért nagyon fontos a szabályozása annak, hogy milyen kockázatvállalással, milyen szisztéma szerint működik majd ez a része a biztosításoknak. Feltétlenül hangsúlyozni kell: nem a teljes áttérést javasoljuk a tőkefed ezeti nyugdíjrendszerre, hanem azt, hogy a felosztókirovó pillér mellett fejthesse ki jótékony hatását, imént sorolt előnyeit a tőkefedezeti pillér is. Tisztelt Ház! Mint már korábban elmondottam, a nyugdíjreform kulcsfontosságú kérdése a zavartalan átmen etbiztosítás. Olyan reformot javaslunk, amely a lehető legtöbb előnnyel és a lehető legkevesebb hátránnyal jár. Azt akarjuk, hogy az új rendszerre történő áttérés minden állampolgár számára igazságos feltételek mellett történhessék, a megszerzett jogok cso rbítatlanul érvényesüljenek, a már nyugdíjban lévők ellátása államilag garantáltan megvalósuljon, minél szélesebb társadalmi rétegek szerezhessenek nagyobb biztonságot és jobb öregkori ellátást. Az új, vegyes finanszírozású rendszer elképzeléseink szerint 1997. január 1jével kerül meghirdetésre és 1998. január 1jétől a fiatalabb generációk már kötelezően eszerint is fizetnének. Ez azt jelenti, hogy 1998. január 1jétől a járulékfizetésnél és az intézményrendszernél belép az új szisztéma és az első, ebből eredhető, származó nyugdíjat legkorábban 20 év múlva fizetik ki. A javasolt rendszer tehát legkorábban 2040től válna teljes érvényűvé, mindenkire kötelezővé. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk most nem a részletkérdésekről kell döntenünk, hiszen a kormány is ezután tárgyalja meg a nyugdíjreform koncepcióját. Azt javaslom, hogy az alapkérdést vitassuk meg, vagyis arról váltsunk szót, hogy hogyan lássunk hozzá a nyugdíjreform kidolgozásához és megvalósításához, és válasszuk ki, jelöljük meg a reform főirányát . Én jó szívvel a Magyarországon élők, jelenlegi és majdani nyugdíjasok, azaz mindannyiunk érdekében ajánlom, hogy a több pilléren álló, a két ismertetett rendszer előnyeit ötvöző rendszer megvalósítását tűzzük ki feladatul. Tisztelt Képviselőtársaim! Miel őtt a vitára sor kerülne, engedjék meg, hogy három szempontot ajánljak szíves figyelmükbe. Kérem, hogy a vitában résztvevőknek jusson eszébe az, hogy bármilyen nyugdíjreform mellett foglalnak állást, a nyugdíjakat biztonsággal csak akkor lehet kifizetni, h a a kötelezettek fizetnek járulékot, mégpedig elegendő járulékot. Másodszor: olyan betegségtől szenved a mai nyugdíjrendszerünk, amely sürgős gyógyításra vár. A késlekedés halmozottan növeli az egyre nehezebben megoldható feladatokat. Különö sen igaz ez a rövid távon is könnyen kritikussá váló finanszírozási hiányra és a korhatáremelés érvényesítésére. Harmadszor, ez utóbbi gondolattal folytatva: a korhatár emelése több mint 10 éve napirenden lévő kérdése a társadalombiztosításnak. 1984ben a kormány megfutamodott a döntés elől, ezzel a későbbi kormányokra hárította a döntés súlyát és növelte az intézkedés társadalmigazdasági következményeit. Tíz év alatt sokat nőttek a nyugdíjterhek, de nemigen javultak maguk a nyugdíjak. Az előző parlamenti ciklusban széles támogatottsággal megszülettek a reform irányát kijelölő
