Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3032 ismertetésére. Ezt annál is inkább fontosnak tartom, mert a korhatár rugalmas, fokozatos emelése önmagában nem ad választ számos, a bevezetőben említett és a mai rendszer kritikájaként elhangzott kijelentésre. Márpedig a reformnak a mai nyugdíjrendszer valamennyi lényegi problémáját meg kell oldania. A leglényegesebb kérdés pedig talán az, hogy milyen modell képes hosszú távra garantálni a nyugdíjrendszer stabilitását. Mielőtt a javasolt megoldásra rátérnék, néhány fontos alapvetést szeretnék tenni. Először is: nem tudunk olyan reformot elképzelni, amely a mai vagy jövőbeni nyugdíjasok helyzetének romlását idézhetné elő. Másodszor: a szerzett jogok védelmé t, például a szolgálati idők beszámítását, minden megoldásnál biztosítani kívánjuk. Harmadszor: a fokozatosságot, a felkészülési, átállási idő garantálását alapvető fontosságúnak tartjuk, éppúgy, mint azt a követelményt, hogy az új nyugdíjrendszer mind az egyéni nyugellátás, mind a finanszírozás szempontjából stabil és kiszámítható legyen, az egyének és a járulékfizető vállalkozók számára egyaránt. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nyugdíjrendszereknek két alapvető modellje ismeretes. Az egyik a felosztókirovó modell, a másik a tőkefedezeti modell. A felosztókirovó modell lényegét a neve is jól kifejezi: kiróják a munkáltatókra és a munkavállalókra a járulékfizetési kötelezettséget, egy központban összegyűjtik azo kat, majd felosztják nyugdíjak formájában a jelenlegi nyugdíjasok között. A jelenlegi járulékfizetők befizetései a jelenlegi nyugdíjak fedezetéül szolgálnak; ez a mai magyar nyugdíjrendszer. A tőkefedezeti rendszer lényege, hogy a munkavállalók járulékbefi zetéseit személyenként elkülönített, egyéni befizetési számlákon gyűjtik a nyugdíjpénztárak. A befizetéseket tőkeként kezelik, forgatják. A járulékfizetők majdani nyugdíja fedezetét az általuk befizetett összeg és annak hozadéka képezi. Tisztelt Képviselőt ársaim! Meg kell mondanunk, hogy mindkét modellnek vannak előnyei és hátrányai. Tökéletes, általános érvényű megoldás a nyugdíjrendszer ügyében nincs. Mindig az adott ország demográfiai, gazdasági, társadalmi, szociális és kulturális helyzete jellemzői ala pján kell megkeresni a lehető legjobb változatot. A legfontosabb kérdések, amelyekre választ kell találnunk, a következők: Azt akarjuke, hogy a nyugdíjak inkább teljesítményarányosak legyenek, avagy azt akarjuk, hogy kiegyenlítődött nagyságúak legyenek. A nyugdíjjárulékokat fizető állampolgárok befizetését ne egy generáció ellátására fordítsuk. Az aktuális járulékbefizetéseket az aktuális nyugdíjak kifizetésére, a most járulékot befizetők majdani nyugdíjait a majdani aktívak járulékbefizetéseiből finansz írozzuk meg, a most járulékot fizetők befizetéseit elkülönített egyéni számlákon gyűjtve kamatoztassák, és majdani nyugdíjukat a felgyűlt járulékbefizetésekből és azok hozamából finanszírozzák. Vagyis minden nemzedék az aktívkorú befizetésével gondoskodjék saját későbbi nyugdíjáról is. Úgy gondoljuk, hogy az átalakítás során a következő célokat feltétlenül szem előtt kell tartani. Fontos állampolgári érdek, hogy a nyugdíj álljon arányban az állampolgár és munkáltatója által befizetett járulékok tömegével és a járulékfizetés időtartamával. A járulékok tényleges befizetésére ösztönözzön a rendszer. Ehhez az szükséges, hogy csökkenjen a járulékfizetési kötelezettség mértéke, az állampolgár egyénileg is érdekelt legyen a befizetésben, azáltal, hogy felhalmozott járulékai hozadékait ő kapja majd meg. A járulékfizetési kötelezettség csökkenésének jótékony hatása egyrészt az állampolgároknál közvetlenül jelentkezik, másrészt a gazdaságra is kedvezően hat. Ha az élőmunkának a jóléti célú terhelése, ezen belül a nyugd íjjárulék mértéke csökken, akkor csökken a munkatermékek, az áruk ára, és egyben javul a magyar áruk külföldi versenyképessége. A járulékbefizetés és a nyugdíj közötti közvetlen kapcsolat megteremtése érdekeltté teszi a befizetőket abban, hogy ne a feketeg azdaságban tevékenykedjenek, hanem a legális gazdaságban, továbbá hogy ne bújjanak ki a járulékfizetési kötelezettségük alól, ne törekedjenek annak minimalizálására, hiszen ha ezt teszik, ezzel saját későbbi nyugdíjukat is csökkentik.
