Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - István József - a népjóléti miniszterhez - "Meddig lesz csak segélyfizető a hazai jóléti rendszer, s mikortól garantálja az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
2986 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügyi és szociális ellátás mindennapi gyakorlata egyre inkább azt igazolja, hogy a rászorultság elve nem lehet kizárólagos zsinórmérté ke a szociálpolitikának. Mindenekelőtt azért nem, mert jobbára már csak a lecsúszott, bajba került embereken próbál segíteni, s nem fordít kellő figyelmet a fenyegetettekre, azokra, akik szociálisan eleve veszélyeztetettek, azokra, akik a piaci versenyképt elenségük miatt kirekesztődnek a szociális és az intézményes gondoskodás köréből. Márpedig, ha a megelőzés csődöt mond, akkor a mind erőteljesebb megszorító intézkedések nyomán a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog csak fikció marad. Köztudott a tá rsadalom kettészakadása, az elszegényedés, nemkülönben a népegészségügyi állapot romlása, a születések és a halálozások romló aránya. Jellemző, hogy a 14 éven aluli gyerekek 45 százaléka a létminimum alatt él. Túl nagy ára van annak, hogy a népjóléti tárca feladja a megelőzésért fennálló felelősséget, azok támogatását, akik külső segítség nélkül képtelenek túlélni az önhibájukon kívül bekövetkezett válsághelyzetet. Ha a 22 500 forintos létminimumot tekintjük szegénységi küszöbnek, akkor az ország lakosságán ak a fele minősülne szegénynek, ha a legkisebb öregségi nyugdíj másfélszeresét, 14 400 forintot, akkor a lakosság harminc százaléka minősül szegénynek. Ezért kérdezem államtitkár úrtól, milyen megelőző intézkedésekkel kívánja a jóléti rendszer reformja gar antálni az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát. Várom szíves válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kökény Mihály népjóléti államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti min isztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Feltett kérdése nagyon összetett problémát takar, így a rászorultsági elvű szociálpolitika kritikája, a prevenciót szolgáló intézkedé sek hiánya, a juttatások alacsony színvonala is megfogalmazódik, úgyhogy szinte még vezérszószerűen is alig van mód két percben válaszolni. Engedje meg a következőket: A jóléti rendszerek meglévő feszültségeit a rendszerváltás társadalmigazdasági folyamat ai is generálták, hiszen a piacgazdaság kialakulásával nőttek a jövedelemkülönbségek, romlott a lakosság szociális állapota. A folyamat fékezése, megállítása a kormányzati ciklus szociálpolitikai feladatainak egyik kulcseleme. A meglevő szociális feszültsé gek jelentős mérséklése csak a gazdaság növekedése esetén reális célkitűzés. Jelenleg csak a jóléti rendszerek átfogó reformjának első lépései tehetők meg, amelyek már a szociális piacgazdasággal konform szociálpolitikát szolgálják. Az ellátások hatékonysá gának célzott növekedése teremtheti meg a rászorulók biztonságának megőrzését, a célzottság viszont úgy javítható, hogy a meglevő forrásokat a szociálisan valóban veszélyeztetett rétegek kapják. A túl alacsony színvonalú ellátás kritikája mellett mindenki tudja, hogy a magasabb ellátáshoz szükséges források jelenleg nem állnak rendelkezésre: a költségvetés terhére nincs mód további forrásokat generálni, az adók nem növelhetők, így jelenleg csak a forrásátrendezés a járható út. A szociálpolitika reformja sor án - preventív intézkedésekkel - a leszakadó csoportokat önsegítésre képessé tevő eszközök kiépítését és elterjesztését tartjuk szem előtt. Az a tapasztalat, hogy a tartós munkanélküliség kezelésében működőképesnek bizonyul a közhasznú foglalkoztatás és en nek összekapcsolása a jövedelempótló támogatás folyósításával, például az úgynevezett szociális földprogram keretében.