Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak

1996. május 7 (172. szám) - Czoma Kálmán (FKGP) - a népjóléti miniszterhez - "Mit ér az ember, ha magyar?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:

2984 Az önök nagy elődei, államtitkár úr, azt harsogták: az ember a legfőbb érték ebben az országban.

Én nem ezt tapasztalom. Ezért teszem fel önnek a kérdést: mit ér az e

mber, ha magyar, ebben az országban? Várom elfogadható válaszát.

(Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária)

: Köszönöm szépen. Az interpellációra Kökény Mihály népjóléti államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszté

riumi államtitkár

: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A gyógyszerek

térítési díja 35 százalékos emelésének - átlagosan 35 százalékos emelésének - lakosságra gyakorolt

hatását meglehetősen hosszan elemeztük; pontos

an azért tartott mindez ilyen hosszú ideig, mert nem

akartuk, meg sem próbáltuk elhallgatni a kedvezőtlen hatásokat. A kormány az elemzés alapján

döntött, és szükségesnek tartotta a legkedvezőtlenebb anyagi helyzetben levő lakossági csoportoknál

ellentétel

ezés alkalmazását. Szeretném azt is elmondani, hogy az indokoltan gyógyszerre szoruló betegek az árak emelkedése

ellenére ingyenesen, illetve 10 százalékos térítés ellenében jutnak hozzá a kezelésükhöz,

gyógyulásukhoz szükséges gyógyszerekhez. Ugyanis az i

lyen kiemelt támogatással rendelhető több

mint ezer gyógyszerkészítmény a mai gyógyszerválasztéknak körülbelül egyharmada. Megjegyzem,

hogy hat évvel ezelőtt a teljes gyógyszerválaszték szűkebb volt, mint a most kiemelt támogatással

rendelhető gyógyszerek

összessége. A kiemelt támogatású gyógyszereket folyamatosan szedő

betegek száma jelenleg lényegesen meghaladja az egymillió főt. Az elmondottakon túl továbbra is fennmarad a térítésmentes gyógyszerellátás lehetősége

közgyógyellátásként a leginkább rászorul

ók körében. A közgyógyellátási jogosultságot egyrészt

meghatározott jövedelmi, másrészt a havi gyógyszerköltségen alapuló feltételekhez kívánjuk kötni;

nevezetesen: a jövedelemhatárt az öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez és annak 10 százalékát

meghaladó havi igazolt gyógyszerköltséghez. Egyedülállók esetében a jövedelemhatár az öregségi

nyugdíj legkisebb összegének 150 százaléka. Ennek az intézkedésnek a hatására a

közgyógyellátásban részesülők száma várhatóan nő, így a korábbi alanyi és méltányossági jo

gcímek

mellett még további rétegek részesülnek kompenzációban. Azt gondolom, hogy a települési önkormányzatok törvényben meghatározott feltételek alapján

ebben a normatív rendszerben nem tehetnek mást, kötelesek az érintett körnek a támogatást

biztosítani, mert a normatív támogatásnál az önkormányzatnak mérlegelési jogosítványa nincs.

Emellett jelentős kompenzációt jelent a képviselő úr által is említett, elsősorban heveny betegségek

esetében jelentkező gyógyszerköltségek mérsékléséhez nyújtható eseti segél

ykonstrukció. Bízom abban, hogy az önkormányzatok méltányossági jogkörükben az eddig is tapasztalt korrekt

módon, a segítségnyújtás őszinte szándékával járnak el a rászorulók érdekében. Ami az ellátórendszerrel kapcsolatos kérdéseket illeti: az a cél, hogy korszerűen működő,

gazdaságos intézményhálózat jöjjön létre, ahol minden jogosult megfelelő ellátásban részesülhet. Ha

elodázzuk a szerkezetváltással kapcsolatos lépéseket, tisztelt képviselő úr, az fenyeget a rendszer

összeomlásával. Sajnos, az évtizedek óta szóban elismert szerkezetváltás elmaradása tény, és most

gyorsított ütemben kényszerülünk megtenni mindazokat a lépéseket, amelyek a rendszer talpon

maradása érdekében szükségesek. (15.50) Képviselő úr kérdésére részleteiben konkrét módon igazá

n nagyon nehéz válaszolni. Kérdése

ugyanis jórészt nem szakmai, hanem politikai. Az ugyanis, hogy elődeink mit harsogtak, nagyon

nehezen vonatkoztatható a mára. Ha így lenne, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy akkor ön

nem ülne képviselőként az Orsz

ággyűlésben.