Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2819 összegű prémiuma, másfelől - és ez talán még fontosabb - vezetői megítélésük, ami meghatározza a további elhelyezke dési és fizetési lehetőségeiket. Minthogy az állami tőkejuttatás egyesek szerint a csődtől mentette meg a Budapest Bankot, de legalábbis hatalmas tőkeveszteségtől, továbbá mivel ez tette lehetővé az állítólag sikeres privatizációt, nyilvánvaló, hogy a tőke juttatáshoz a bank vezetésének alapvető anyagi érdekeltsége fűződött, hiszen ettől függött bankjuk léte vagy legalábbis súlyos veszteségének elkerülése, tőkéjének leértékelése, sőt vezetőinek egzisztenciája is. Az országgyűlési határozati javaslat 2. pontj a elfogadhatatlan ellentmondást tartalmaz. Egyfelől megállapítja, hogy - idézem : "A tőkejuttatás végső formájában megfelelt a hatályos jogszabályoknak és a vonatkozó kormányhatározatoknak", másfelől viszont mintegy mellékes körülményként kénytelen elisme rni, hogy - megint csak idézem "egy, az eljárás közben született végrehajthatatlan megállapodás kivételével." Az idézet bezárva. Ez utóbbit - gondolatjelek közé helyezett beszúrással - az országgyűlési határozati javaslat igenis rákényszerül, hogy beismer je: történt jogszabálysértés, éppenséggel végrehajthatatlan megállapodást kötöttek. Csak közbevetésként említem meg, hogy a vitában az egyik felszólaló azt mondta, lényegtelen, hogy ez a megállapodás végrehajthatatlan volte vagy sem, mert hiszen nem kelle tt végrehajtani, nem lett végrehajtva. Ez jogilag természetesen teljesen tarthatatlan, mert egy megállapodás végrehajthatatlansága teljesen független attól, hogy valójában végrehajtottáke vagy sem, s valójában végre kellette hajtani vagy sem. A valóságna k, a tényeknek az a megállapítás felelne meg, hogy a tőkejuttatás jogszabálysértések mellett ment végbe, és ebből következőleg az országgyűlési határozati javaslatnak fel kellene hívnia a kormányt, hogy vizsgálja ki a jogszabálysértéseket és vesse fel a fe lelősség kérdését. A jogszabálysértések ténye már csak azért is tagadhatatlan, mert az Állami Értékpapír- és Bankfelügyelet a rendkívüli információs szolgáltatási kötelezettség kapcsán is megállapította a mulasztásos törvénysértést a tőketartalékjuttatás megtörténtének titokban tartása miatt és bírságát mind a Budapest Bank, mind Bokros Lajos be is fizette. A bizottság országgyűlési határozati javaslatának 3. pontja is - idézem - "megállapítja, hogy a tőkejuttatás előkészítése során elkövetett eljárási hib ák következményeként számviteli alapelvek sérültek meg." Ez a megállapítás elfogadhatatlanul enyhe megfogalmazása a tényeknek. Az eljárási hiba kifejezés arra enged következtetni, pontosabban azt sugallja, hogy érdemileg, a dolgok lényegét illetően minden rendben történt, csak épp eljárási hibák fordultak elő. Hangsúlyozni kell, hogy a tőkejuttatás egész folyamata is voltaképpen egy eljárás. Tehát ha itt hibák fordultak elő, ez magának a folyamatnak a lényegét sértette. Békesi László igen tisztelt képviselő társam e vita során elhangzott beszédében még tovább ment és egyszerűen iktatási hibáról beszélt. Ez azt a látszatot kelti, mintha egy teljesen jelentéktelen, kisebb irodai vagy hivatali mulasztás történt volna. Valójában a dokumentációs hibák - mint jelen esetben is - maguknak a létrejött iratoknak okmányszerűségét teszik kérdésessé és ezzel bizonyító erejüket ássák alá. Az országgyűlési határozati javaslat tervezetének 5. pontja - idézem - "felkéri a kormányt, hogy a privatizáció során a szerződéseket min den esetben magyar nyelven is készítsék el." A javaslat itt is kozmetikázza azt a tényt, hogy a döntő szerződés a Budapest Bank esetében angol nyelven köttetett meg, mint számos más esetben is. Ez példátlan a nemzetközi gyakorlatban olyan esetekben, amikor az egyik fél végső soron egy, jelen esetben magyar állam, hiszen állami tulajdon elidegenítéséről van szó a szó legszorosabb értelmében, tudniillik az elidegenítés legszorosabb értelmében. Teljesen elfogadhatatlan az ilyen mértékű kiszolgáltatottság vagy önkiszolgáltatás a külföldi partnerrel szemben. A nemzetközi gyakorlatban minimálisan ahhoz ragaszkodnak, hogy az ilyen és hasonló szerződések két nyelven készüljenek el. Tehát ennek a szerződésnek ilyen esetben angolul és magyarul kellett volna elkészülni e.
