Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2816 Tisztelt Ház! Ha tehát egy szélesebb kitekintésben értékelem a bizottság által beterjesztett határozati javaslatot, akkor az abban foglalt megállapításokat pozitívnak és tartalmában termé szetesnek minősítem. Pozitívnak azért, mert a határozati javaslat egyértelműen megállapítja, hogy az állami beavatkozás nem terhelte tovább a konszolidáció által egyébként is terhelt költségvetést, anyagi hasznot senkinek nem eredményezett a tőkejuttatás, és a végrehajtás jogszabályt nem sértett. Természetesnek azért minősítem a megállapításokat, mert az előkészítés során elkövetett eljárási hibák - bár ezek részletes kifejtése nem történt meg teljes mértékben - kialakulásának már gyakorlata volt, hiszen a harmincszoros értékű konszolidációs eljárás során az azt irányítók hasonló nagyvonalúsággal kezelték a törvényi felhatalmazások hiányát, a kormányrendeletek előírásait, a gazdasági életben egyébként szokásos nyilvántartási, ügyiratkezelési rend előírásait. Csakhogy ez a nagyvonalúság éppen azon képviselőtársak számára - és ilyen minimum kettő, de talán mondhatom, hogy három is volt a vizsgálóbizottságban , akiknek korábban kisebbnagyobb mértékű ráhatásuk volt, vagy kellett volna hogy legyen a folyamatra, kiderülhetett volna már akkor, amikor ez ellen cselekvően tehettek volna. Ennyit a határozati javaslatról és ezt követően szeretnék rátérni a jelentésre. Elsősorban tisztázni kellene a tranzakció tartalmát számviteli szempontból, hiszen maga a jelentés és határozati javaslat tőkejuttatásról, negatív eredménytartalék feltöltéséről, eredménytartalék visszapótlásáról, a Budapest Bank Rt. felöltöztetéséről, tőketartalékátadásról szól. A tisztázás az elmúlt heti kétperces reagálások tükrében különösen indokolt. Annak idején a számviteli törvény bevezette a saját tőke fogalmát, amelynek összetevői a jegyzett tőke, tőketartalék, az eredménytartalék, az előző évek áthozott vesztesége és a mérleg szerinti eredmény. A jelentésben is körülírt céltartalékképzési kötel ezettség a mérleg szerinti eredményt befolyásolta, azaz a gazdálkodás eredménye a tartalékolás miatt veszteséggé változott. Beavatkozás nélkül a saját tőke a jegyzett tőke szintje alá süllyedt volna. Hogy ez ne következzen be, a tulajdonosnak, jelen esetbe n az államnak, lehetősége volt a saját tőke szintjének megőrzése érdekében tőketartalékként olyan tőkét juttatni, amellyel nem növeli meg a jegyzett tőkét, csak a saját tőkét változtatja. A Budapest Bank Rt. esetében tehát nem történt más, mint hogy a tula jdonos úgy növelte a tőketartalékon keresztül a bank saját tőkéjét, hogy ezáltal a tulajdoni részesedése nem változott. Szerencsés lett volna tehát, ha a jelentés következetesen tőketartaléknövelésről szól. Nagyon lényeges és meghatározó ténynek tartom - a jelentés is rögzíti , hogy a bizottság nem foglalkozott az rt. gazdálkodásának részleteivel, továbbá mellőzte a bankkonszolidációban való részvétel körülményeinek áttekintését. Azt, hogy a gazdálkodás részleteivel nem foglalkozott a bizottság, helyénval ónak ítélem. De ahogyan erre már utaltam, mindenképpen szükséges lett volna áttekinteni a konszolidációs folyamatot és az 1994. májusban kidolgozott konszolidációs programot, valamint az üzletpolitikai célkitűzéseket. Persze joggal merülhet fel a kérdés, h ogy a 12 milliárdos tőkejuttatás hogyan kapcsolódik a konszolidációhoz, hiszen valójában nem az addig szokásos technikák alkalmazására került sor 1994. év végén. (20.40) Bár az ellenzéki megnyilatkozások többsége a Budapest Bank Rt. 12 milliárdos tőkejutta tását nem tekinti a bankkonszolidáció részének, ez azonban mégsem lehet egyértelmű az objektív szemlélő számára. Való igaz, hogy a bank- és adóskonszolidáció megvalósításáról rendelkező kormányhatározat az 1993. december 31én fennálló rossz és kétes minős ítésű követeléseket volt hivatott rendezni, és ilyen szempontból valóban nem tekinthető a tőkejuttatás a konszolidációs folyamat elemének. Ugyanakkor azért, mert a konszolidáció folyamatáról érdemi információval nem rendelkezik sem a társadalom, sem az Ors zággyűlés, nem mondhatjuk, hogy az befejeződött, de a tőkejuttatás is végső soron konszolidációs kötvénnyel valósult meg. De ezt támasztja alá az 1993. évben megkötött szerződés is, amelyet éppen az előző kormány utolsó pénzügyminisztere írt alá az
