Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2788 részvétele, a benyújtott módosító javaslatok száma egyértelműen pozitív jelzés az érintetteknek arról, hogy az általuk vállalt szolgálat eli smerésének szándéka összhangban áll annak az ország élete mindennapi zavartalan működőképességének biztosításában betöltött jelentőségével. A fegyveres és rendészeti közszolgálatnak a jelentősége - a zárszó okán - talán hosszabb méltatást és jelentősége fe lismerésének, nem utolsó sorban elismerésének törvényi rendelkezésekben történő megjelenítése tételes utalásokat érdemelne. Ám úgy érzem, hogy az expozé és a vita, a többségében konstruktív vezérszónoki felszólalások, a problémaérzékeny, legapróbb részlete kre is kiterjedő képviselői felvetések az Országgyűlés jegyzőkönyvében történelmi távlatokban is dokumentáltan bizonyítják a szándékot a szabályozási terület súlyának megfelelő kezelésére. Tudatosan említek másodszor is szándékot, mert végső formájában a t örvény várhatóan magán hordozza majd kompromisszumok jegyeit, részben olyanokét, melyek a kormány, illetve a képviselők, részben pedig olyan kompromisszumok jegyeit, melyek a kormány és az Országgyűlés, illetve a realitások között köttettek. Ezeken túlmenő en van a törvénynek olyan koncepcionális része, amelyben a jobbító szándékú és szakmai létjogosultságot sem nélkülöző módosító indítványt a kormány ugyan nem tette magáévá, ám ettől ez a vita bizonyára nem zárult le, és nem kizárható, hogy az átalakulás, a társadalmi evolúció egy más szakaszában az az elképzelés is polgárjogot nyerhet. Ez utóbbira példának a rendvédelmi szervek civilesítését féltő, illetve militarizációjától tartó gondolatokat hozom fel. Elismerve a javaslattevőknek ezen felvetések teoretik us alapjait, mégis úgy vélem, hogy a rendszerváltozás óta folyamatban van az államviszonyok kialakításában egy jó értelemben vett demilitarizáció. A törvényjavaslat most ezt a folyamatot intézményesíti azáltal, hogy a miniszterek mérlegelés alapján dönthet nek egyes beosztások civilesítéséről. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban szólnom kell a módosító javaslatok három csoportjáról, mert a törvény ezek által érintett részeinek jelentősége, ha lehet, kiemelkedik a többi közül. Ezek a módosító javaslatok egy részt a politikai tevékenység szabályozását, másrészt az illetményrendszert érintik. A harmadik csoportba tartozókban pedig az a közös, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportokból egyaránt megnyilvánuló támogatottságuk és várható elfogadásuk eseté n a kormány - bár álláspontját ezekben a kérdésekben nem módosította - természetesen tiszteletben tartja és tudomásul veszi az Országgyűlés döntését. A politikai tevékenység korlátozása tekintetében a hivatásos állomány - és ez tapasztalatok alapján is elm ondható - elfogadja az alapvető állampolgári jogoknak a szolgálat követelményei által megkívánt korlátozását, mindenekelőtt a politikai párttagság, illetve pártban történő tisztségviselés korlátozásait. Ugyanakkor megosztott mind a hivatásos állomány, mind a civil és politikus közvélekedés a törvény alanyainak független önkormányzati képviselői tiszte tekintetében. E körben a teoretikus vitát is az új alkotmány koncepciója körében kell lefolytatni, s annak hatálybalépését követően véglegesíteni a törvényi s zabályozást. A törvényjavaslatnak az érintettek által legnagyobb várakozással, az Országgyűlés által legkiélezettebb vitával kísért része az új illetményrendszer és az azt hatályba léptető rendelkezések. A kérdésnek több vetülete van: úgymint maga az illet ménytábla, a köztisztviselőkhöz képest magasabb juttatásokkal, a pótlékrendszer, a túlmunka díjazása és a legvitatottabb kérdés, a hatálybalépés időpontja. A pótlékokról a törvényelőkészítés kezdeti szakaszában az volt a felfogásunk, hogy azok jogcímeit c sökkentsük és abban csak azok részesülhessenek, akiknek a sajátos többlettevékenysége a beosztási illetményben nem jut kifejezésre. Utóbb azonban lényegében valamennyi, ma is intézményesülő és kifizetésre kerülő pótlék felvételre került a törvényjavaslatba . Ami az egész rendszert illeti, azt hiszem, elenyésző azon képviselők száma, akik a törvényjavaslat szerinti illetményt, juttatásokat és kedvezményeket sokallnák. Ezt igazolandó, meggyőző tendenciákról beszélhetnék, számos példát említhetnék, amire készte tést érzek, de azt
