Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
2715 Éppe n ezért elfogadhatatlan az a fajta határozati javaslat, amit opponálunk az ügy kapcsán, hogy míg a jelentésbe ezek teljesen tisztán és világosan állnak, hogy itt milyen szakmai vita áll fenn, az országgyűlési határozati javaslatban a kormányzati többség az t javasolja, hogy mondjuk ki: a tőkejuttatás megfelelt a hatályos jogszabályoknak. Kérem, nem tudhatja ez a Ház eldönteni, hogy megfelelte vagy sem! Ezt nem tudta eldönteni az Állami Számvevőszék; ezért javasoljuk mi egy módosító indítvány keretében, hogy ezt egy megfelelő szakmai fórum döntse el, és ha szakmai alapon úgy dönt, hogy történt törvénysértés, akkor járjanak el ennek megfelelően; ha pedig nem történt, akkor ad acta kell tenni - de ne kényszerítsék itt a parlamentet ebbe a helyzetbe! Az értékpap írfelügyelet kérdésében egy törvénysértésről beszéltem, amit a bank vezetése követett el; ennek megtörtént a megfelelő felelősségre vonása is. (12.10) Még egy dologról szeretnék szólni ebben a körben, hogy történte törvénysértés vagy nem. Nem történt tör vénysértés a technikának abban a részében, amit Békesi László itt többször is hangsúlyozott, hogy milyen állampapírokkal került ez az ügy rendezésre. De a prezentáció során a kétségek iránt mégiscsak nagy gyanút keltett az - és itt a jelentésből két mondat ot szeretnék felolvasni , hogy tulajdonképpen a vizsgálati jelentés megállapította, hogy az egész folyamat egy kormányhatározattal indult, amelyik 1994. december 8án kelt. Ugyanakkor a jelentés 7. oldalán olvashatjuk a következő mondatot: a Budapest Bank Részvénytársaság felöltöztetésére konszolidációs kötvénycsomag állt rendelkezésre, amelyet a PM a költségvetési törvényben foglalt limiten belül 1994. december 20án bocsátott ki. Tehát itt egy céltudatos cselekvés volt, törvényi kereteken belül, de a cél ra orientáltságot mégiscsak meg kell állapítani ebben az ügyben; nem úgy általában döntöttek a kötvények kibocsátásáról, hanem konkrétan erre az ügyre koncentrálva, és ezt úgy oldották meg, hogy a végén ebből bizonytalan joghelyzet alakult ki, mint az előb b már elmondtam. A másik vitás kör - amiről szeretnék néhány szót szólni - elsősorban a vita során alakult ki a jelentésnek avval a részével kapcsolatosan, hogy a kormánybiztosnak milyen volt a kompetenciája ebben. Ez a vita körülbelül úgy aposztrofálódott , hogy ki a tulajdonos, aki döntésre jogosult volt, és jobbe, hogy ha egy kézben van a tulajdon. A következőket szeretném erről elmondani, mert ez a vita a konszolidációs folyamat egészét érinti: Szeretnék emlékeztetni arra - és nem tudom, hogy például az Igazságügyi Minisztérium azóta megváltoztattae az álláspontját , hogy annak idején, amikor a konszolidációs kötvények kibocsátásra kerültek, igazságügyi minisztériumi állásfoglalást kértünk arra vonatkozólag, hogy a kötvénykibocsátással történő tőkésíté s esetén, ami alapvetően az államháztartást és a költségvetést is érintő következményekkel és felelősségvállalással jár, lehete ezt úgy beiktatni, hogy az állami költségvetésből, a költségvetés alapján kibocsátott kötvényekből történő feltőkésítés esetén egy nem kormányzati szervként működő, részvénytársasági formában működő vagyonkezelő - aki így tulajdont szerzett - lehete a tulajdonos. Jogtechnikailag ez megálle? Az Igazságügyi Minisztériumnak 1993ban az volt a határozott jogi álláspontja, hogy ilyen esetben a parlament és a társadalom előtt való elszámolhatóság érdekében - az akkor még ugyan nem létezett, de papíron már az előkészítés folyt, de a költségvetést ilyennek kell tekintenünk - a kincstár kell hogy a tulajdonos legyen, mert az a parlament á ltal közvetlenül felelősségre vonható, szemben a részvénytársasággal, amely fölött a kormánynak direkt pozicionális joga nincs közvetlen intézkedésre. Indokolt volt ezt a kérdést fölvetni, mert előbb említettem, hogy a bank vezetői nem lelkesedtek a konszo lidációért, és éppen azért nem lelkesedtek, mert az akkori ÁV Rt. - ma az átalakítás után ÁPV Rt. - nagyon is puha tulajdonosnak bizonyult a bankszférával szemben, és tudták, hogy a kincstár, illetőleg a Pénzügyminisztérium sokkal keményebb kondíciókkal fo gja ezt a konszolidációt végrehajtani. Borsódzott mindenkinek a háta a bankvilágban, hogy a PM, magyarul direkt az állam tulajdonába kerül a dolog. És szeretném a tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni arról, ha esetleg
