Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
2713 Felügyelet saját hatáskörében eljárva mind a bankot, mind annak akkori vezetőjét büntetésben részesítette. Rövidesen ugyancsak elterjedt a hír, hogy miközben nem lehet tudni, hogy mi történt valójában, nincs nyoma az iktatókönyvekben azoknak a papíroknak, amelyekben ezekben az ügyekben rendelkeztek. Az iktatás megkerülésével, ellenőrizhetetlen levelek jövésmenése mellett került sor a rendelkezés szerinti részre. A zt kell mondanom képviselőtársaim, hogy az egész egy kicsit úgy nézett ki, mint amikor az iskolában egy diákcsoportot csínytevésen érnek és nincsenek összebeszélve, hogy mit fognak mondani, amikor lebuknak. Ebben az ügyben is mindenki mást mondott, és a tá rsadalom előtt ilyenkor mindig az a képzet alakul ki, hogy a lehető legrosszabbra gondol, és megalapozatlan vádaskodások tömege is megjelenik. (12.00) Emlékeztetni szeretnék arra, hogy ilyen szituációban mondtam el akkor, hogy vizsgálóbizottság létrehozásá t tartom szükségesnek a körülmények tisztázására, és hozzá kell tennem azt is - meg lehet nézni a Parlamenti Naplóban , hogy mind a kormánypárti képviselők, mind a kormány részéről elhangzott olyan nyilatkozat, hogy üdvözlik ezt, mert legalább az ország k özvéleménye előtt egy hiteles képet lehet nyújtani arról, hogy mi is történt valójában. Tulajdonképpen tehát egy tisztázó szándék jelent itt meg, és szeretném hozzátenni ehhez a mostani véleményemet: a Magyar Demokrata Néppárt alapvetően meg van győződve a rról, hogy az országnak és a magyar gazdasági rendszerváltozásnak nem tesz jót, hogyha akár látszatügyekben, akár valós ügyekben a bankszférával szemben egy indokolatlannál nagyobb mértékű ellenőrzést provokálunk ki az egyébként is meglévő lakossági gondol kozásban és hangulatban. Én úgy hiszem, hogy ez árt magának a rendszerváltozásnak, árt a piacgazdaság kiépítésének, ezért különösen fontos az, hogy ezekben a kérdésekben lehetőség szerint mindenki - ami esetleg olyan szakmai rész, hogy nem érti meg - tiszt án lásson, és az értékítélet világos legyen ezekben az ügyekben. A másik dolog, ami meggyőződésünk: nem igazán az viszi előre az ország ügyét, hogyha egy adott esetben bekövetkezett hibából kizárólag egy aktuálpolitikai ügyet kreálunk vagy esetleg az ítéle tünk egy prekoncepción alapszik. És itt legyen szabad annyit elmondanom, hogy ebben az ügyben a vizsgálóbizottság jelentése világossá teszi, hogy a vizsgálat annál is indokoltabb volt, mert ha szabad lenne osztályoznom, hogy mi történt és ennek milyen volt a prezentációja a magyar társadalomban, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy miközben lehet vitatkozni azon, hogy ami történt, az miért történt és miért az volt a megoldása a történésnek, ahogy ezt csinálták, és erre lehet közepes osztályzatot adni; de hogy e nnek a prezentációja a kormány részéről elégtelen volt, azt hiszem, ezt kormányoldalon is el lehet fogadni. Ez nem jó, mert nem viszi előre az ügyet, főleg egy olyan kényes helyzetben, amikor kiderült, hogy időközben az érintett bank vezetőjéből pénzügymin iszter lett, aki éppen ebben az időszakban olyan intézkedésekre tett javaslatot a parlamentben, amely predesztinálta őt arra, hogy az országnak ne a legnépszerűbb pénzügyminisztereként vonuljon be a történelembe. Végü l azt hiszem, hogy igazán akkor segítünk az ország dolgán, a piacgazdaság sorsán, hogyha olyan tanulságok levonására ad egy ilyen vizsgálóbizottság alkalmat, amelyik nem aktuálisan, hanem általában minden kormány számára a cselekedetekre és a prezentációra egyaránt értelmes javaslatokat tartalmaz. És a lefolytatott vitában, amit két hét alatt volt szerencsénk végighallgatni, a legnagyobb problémát abban látom, hogy ebben egyáltalán nem történt különösebb előrehaladás. S azt is meg kell mondanom, hogy ennek van egy olyan oldala is, ami a vitát igazán kiváltotta, hogy maga a jelentés, amelyik objektív és tárgyszerű, nem mindenütt áll szinkronban az országgyűlési határozattal, ahol sajnálatos módon ezeknek a konzekvenciáknak a levonására a kormányzati oldal nem volt maradéktalanul hajlandó.
