Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HATVANI ZOLTÁN, az SZDSZ
2698 (10.40) Hiszen működtetniük kell egy olyan ágazatot, amelynek eszközei rendkívüli mértékben leromlottak és korszerű tlenek, amelyeknek a nyomvonalai nem felelnek meg az ország belső szállítási, közlekedési igényeinek, de még annyira sem felelnek meg a gazdaságföldrajzi helyzetünkből prognosztizálható jövőbeni feladatainknak. Rendkívüliek a közlekedési tárca feladatai ak kor is, amikor közlekedéspolitikai koncepciót, illetve közlekedéspolitikát kell kidolgoznia. Olyan helyzetben kell stratégiai tervet készítenie ugyanis a magyar közlekedés jövőjéről, amikor a belgazdaság elsősorban minőségi változásokat, korszerűsítést igé nyel, jövőbeni igényei pedig nem ismertek. Ugyanez a helyzet a külgazdaság igényeit illetően is. A maiak elsősorban a korszerűsítést várják, a jövőbeniek pedig csak prognosztizálhatóak. A minisztériumnak olyan körülmények között kellett közlekedéspolitikát kidolgoznia, amikor a fejlesztés hazai forrásai a minimális fejlesztési igényekhez sem elégségesek. Tisztelt Országgyűlés! Végül is a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szakértői által 1993ban megkezdett munka termékeként 1995 nyarára elkész ült a Magyar Köztársaság közlekedéspolitikája, amelyet a kormány a H/1311. számú országgyűlési határozati javaslat kíséretében az Országgyűlés elé terjesztett, mi pedig általános vitáját a mai napon megkezdtük. A közlekedéspolitika, csakúgy, mint más ágaza tok politikája, a kormány eszköztárának része, megvalósításához rendelkezik a szükséges eszközökkel. Az ilyen és hasonló jelentőségű ágazati politikákat azonban a kormányok tájékoztatási célból rendszerint az Országgyűlés elé terjesztik. A megismerés és a vita azonban nemcsak az ügy nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége miatt fontos, hanem azért is, mert mint a bevezetőben említettem, az ágazati politikák időhorizontja több kormány ciklusidején is átível. Éppen ezért is jó lenne, ha a szakmai alapokon f olyó vita után az Országgyűlés teljes egyetértéssel fogadná el a kormány ezen előterjesztését. A kormány az országgyűlési határozati javaslatában kiemelte a közlekedéspolitika stratégiai főirányait, annak fő pilléreit. Az előterjesztő javaslata szerint az Országgyűlés határozatban venné tudomásul a közlekedésfejlesztés négy főirányát. A közlekedéspolitika első stratégiai iránya az Európai Unióba integrálódás elősegítése. Vajon vitathatóe, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gazdasági és politikai integrálódá s szerelvényei csakis valódi közlekedési útvonalakon haladhatnak nyugatról keletre? A közlekedéspolitika második stratégiai iránya a szomszédos országokkal az együttműködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődésének elősegítése. Ez a főirány a közlekedés határsemleges, regionális jelentőségét emeli ki. Vajon nem várjuke mindnyájan, hogy az olyan gyakran emlegetett előnyös földrajzi helyzetünkből valós gazdasági eredményeket élvezzünk? Vajon nem szeretnée valamennyi ország itt Kele tEurópában is, hogy a kényszer intézményei helyett a közlekedés sűrű, erős hálója kapcsoljon össze? És vajon nem várjuke - mi, az ország keleti felén élő polgárok különösen , hogy korszerűsödő vasútvonalak és autópályák oldják elmaradottságunkat, és hoz zák el térségünkbe a munka és alkotás örömét? A közlekedéspolitikánk harmadik stratégiai iránya az emberi élet és a környezet védelme. Amikor közlekedési útvonalakról álmodunk, egyetlen percre sem feledhetjük, hogy a közlekedés olyan ágazat, amely áldásai mellett az ember számára rengeteg veszélyt rejt. Nem fogadható el közlekedéspolitika, amely nem helyezi előtérbe az ember és környezetének védelmét. A közlekedéspolitika negyedik stratégiai iránya a hatékony, piackonform közlekedésszabályozás. A közlekedés i ágazat számára ma ez az egyik legnagyobb feladat. Jóllehet megszülettek azok a legfontosabb törvények, amelyek megteremtették a piackonform közlekedésszabályozás lehetőségeit, közel sem mondható el, hogy ezzel biztosítva volna valamennyi feltétel a közle kedési ágazat fejlett piacgazdaságokra jellemző működéséhez. Nagyon fontos fejlesztési iránya ez a magyar közlekedési ágazatnak.
