Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
2679 A gyanútlan állampolgár, látván és hallván a hírműsorokat vagy az egyes politikusokkal készült folyamatos műso rokat, egyoldalúan arra gondol, hogy a kormánypolitika érdekeit szolgálják ezek a műsorok, de valójában ez nem igaz, hiszen, úgy gondolom, más a megoldás. Itt valójában a televízió és a rádió munkatársai befolyásolják a politikusokat. Teljesen természetes, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr nem tudott ellenállni Friderikusz Sándor csábításának, vagy Pető Iván és Szekeres Imre Szenes Andrea csábításának. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Én mégis azt hiszem, hogy számtalan fontos kérdés merülne fel a t elevízióban, és valóban közszolgálati kérdéseket, a közügyeket kellene itt felmutatni. Amikor számtalanszor szerepel a televízió és a rádió költségvetési hiánya, akkor úgy hiszem, ez a hiány és a hiány pótlása alapvetően befolyásolja a televízió munkatársa it: kénytelenek kiszolgáltatott helyzetükkel élni. Most tapasztaljuk, hogy 2,5 milliárd forintot kapott a televízió és a rádió - nem annyit, mint a Budapest Bank, de jóval többet, mint amennyit az egyetemek és a főiskolák kaptak. És hadd hivatkozzak a Magy ar Hírlap munkatársára, Mészáros Tamásra, aki hasonló témában írt hétfőn egy cikket. Arról ír, hogy László Csaba államtitkár úr kifejtette: a kultúra nincs csődben Magyarországon, nem áll fenn a veszély, hogy tőkejuttatás híján összeomlik, mint pár évvel e zelőtt a bankrendszer. Úgy látom - és a szerző véleménye szerint is így van , hogy az egyetemek és a főiskolák az összeomlás előtt állnak. Az elmúlt napokban mégis, akár a televízió, akár a rádió műsorát néztük, többször tapasztalhattuk, hogy Magyar Bálin t miniszter úr megjelent és a közoktatási törvény tervezetéről mint egy lehetséges, jó módosításról beszélt. Nem is érthetik azok a rádiónézők vagy televízió... rádióhallgatók és televíziónézők, hogy mi a csudáért kívánnak a pedagógusok ismét sztrájkolni, miért érzik azt, hogy probléma van akkor, hogyha így bevezetik a közoktatási törvényt. Én csak három dolgot szeretnék kiemelni: Egyetlenegyszer nem hangzott el a politikai vezetők szájából, hogy több tízezer pedagógust kell elbocsátani, hogyha a közoktatás i törvény módosítása így kerül a parlament elé. Nem hangzott el egyetlenegy alkalommal sem, hogy az új közoktatási törvény ismét ismeri a "képesítés nélküli pedagógus"t; szó szerint azt mondja, hogy ha valaki gyakorlattal rendelkezik, akkor ez a gyakorlat pótolja a felsőfokú végzettségét az iskolában. Örülök neki, hogy nincs itt az egészségügyi miniszter úr - remélem, hogy a spórolás miatt legközelebb nem egy képesítés nélküli orvos fog operálni minket... Nem hangzott el egyetlenegy vitában sem, hogy a 128 . § szerint most már gyógypedagógusi munkakörben óvónő, tanító és tanár is működhet. A legkiszolgáltatottabb gyerekek számára - akik gyerekek és ráadásul még fogyatékosok is és pedagógiai szempontból speciális nevelést igényelnek , nem kötelező a képesíte tt pedagógus, nem kötelező a fejlesztés. Úgy hiszem, a televíziónak, a rádiónak és a kormánynak ez a furcsa szimbiózisa arra enged következtetni, hogy nem kívánják a közszolgáltatást működtetni, nem kívánják a valódi problémákat fölvetni. És hogy időm lejá rtával konstruktív is legyek: én azt szeretném, hogyha megmutatná a televízió és a rádió... (Az elnök halk csengetéssel figyelmezteti a felszólalót a rendelkezésére álló idő leteltére.) ... - utolsó mondat , hogy képes az ellenzék alternatívát állítani. És , miután szolidárisak vagyunk a kormánnyal, hajlandók vagyunk bizonyos időben átvállalni a közszereplést a kormánnyal szemben. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárának.
