Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ):
2629 amelyiket feltétlenül szükséges, tekintettel a vadsűrűségre és tekintettel a selejtezési és etikai szabályokra. Kösz önöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mészáros Béla úrnak, az SZDSZ képviselőjének. Őt soron követi Kovács Kálmán úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bevallom őszintén, erdész képviselőként nagyon régóta készülök e törvény általános vitájára, hisz azon képviselőtársaim, akik figyelemmel kísérték a törvényalkotás elmúlt négyéves ciklusát, és itt is voltak a parl amentben, tudhatják, hogy a vadgazdálkodásról, a vadászatról, a vad védelméről szóló törvénytervezet - lehet, hogy pontosan nem ez volt a címe - 1990ben már megjelent a tisztelt Ház előtt. Emlékezzünk rá, Bánffy, Schamschula és Mezei képviselő urak hozták akkor be. Bevallom őszintén, nem volt erről a törvénytervezetről sem jó véleményem, aztán a Ház bölcsen úgy döntött, hogy nem szavazta meg az általános vitára való alkalmasságát. Nem akarok a történelmi előzményekről beszélni, és a türelmüket túlságosan i génybe venni, de ahhoz, hogy a véleményemet és az általam képviselt koncepciót jobban megértsék, nem árt, ha utalok egykét, az elmúlt években a törvénytervezettel, a vadgazdálkodással, a vadászattal kapcsolatban megfogalmazott véleményre. Nagyon sokszor e lmondtuk annak idején, hogy milyen jó lett volna, ha a kárpótlási törvénnyel, a szövetkezeti törvénnyel, az átalakulási törvénnyel egy időben ezeket a szakmai törvényeket - tudniillik az erdő, a földtörvényt, vadászatit, halászatit s a többit - tárgyalni. Nos, erre nem került sor. Aztán most, a rendszerváltás után hat évvel - hál' istennek - egy csomagban bejött ez a három törvénytervezet. Amikor a vadászati törvényről - és a továbbiakban is próbálom egy szóra leegyszerűsíteni - beszélek, akkor fontos megj egyeznem, hogy én lényegében az erdőről és a nagyvadról beszélek. Nem azért, mert számomra ez agrárium, és az apróvad nem fontos, de talán tanult szakmám miatt is ehhez jobban értek, és meggyőződésem, hogy a jövő vadgazdálkodása és a vadászat sokkal inkább erről szól, mint az apróvadgazdálkodásról és a vadászatról, bár azt is nagyonnagyon fontosnak tartom és nagyszerű hobbinak, nagyszerű sportnak. Én mindig is, ha szót kaptam annak idején, a földművelési alapok kapcsán, és erdőről, vadról beszélhettem, t öbbször kijelentettem és kifejtettem, hogy a kettőt egymástól nem tudom elválasztani. Szent meggyőződésem, hogy az erdőnek mint életközösségnek egyik eleme a vad - a számtalan sok elem mellett , és amikor a vadászati törvényről itt tárgyalunk, ezt nem sza bad elfelejteni. Mert ugyan sokan vitatták az elmúlt hónapokban, az elmúlt évben a társadalmi egyeztetések során, hogy az erdőben van a nagyvad. Valójában, aki igazán érti ezt a szakmát, tudja azt, hogy az erdő a nagyvad élőhelye, az erdő az éléskamrája. Nagyon sokszor tettek képviselőtársaim említést arról, hogy a vad mint nemzeti kincs micsoda bevételi forrást biztosít, micsoda bevételi forrás ez az ágazat a költségvetésnek most is és az elmúlt években is - akár a rendszerváltás előtti időkre is utalhatn ék. Több mint húsz évi erdészi tapasztalatom alapján mondhatom: ha az tényleg igaz, hogy a vad, a nagyvadgazdálkodás, a nagyvad kilövése nagyon komoly szaldót biztosított az országnak, a mindenkori költségvetésnek, akkor bátran állítom azt is, hogy emell ett - és mindjárt meglátjuk, az egyenleg nem is olyan szép - az élőhelyben a vad által okozott kárt bizony az elmúlt évtizedekben - ne tagadjuk - eltitkolták, eltitkoltuk. A statisztikákból látni lehet: ma a magyar erdőállományoknak hány százaléka az úgyne vezett rontott erdő, mert a rontott erdők állapotát zömmel, többnyire a létszámában túltartott nagyvadállomány okozta. Hadd mondjak egy példát! Nem dicsekvésként mondom, de nagyon sok képviselőtársammal együtt számtalan sok meghívásnak tettünk eleget, és p róbáltuk érveinket ütköztetni. Volt szerencsém a Balatonfelvidéki tájon egy vadásztársaság vendégeként az ottani gazdálkodást megtapasztalni, és
