Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2412 sorába. Megítélésem szerint amikor erről a törvényről beszélünk, csak ezzel a logikával érdemes és szerencsés hozzányúlni a törvényjavaslathoz. Magának a törvénynek megalkotása már hosszú idej e időszerű. A törvényalkotók több mint tíz éve készítik elő a törvényt, próbálkoznak vele; ennek sokféle variánsa volt, de a parlament elé csak most került. Ez a hosszú előkészítés is jelzi, hogy nagyon sok értéket kell megőrizni, de talán még több érdeket kellene megfelelően organizálni. Az érdekkülönbségek már az előkészítés során is, de most, a parlamenti vitában is megnyilvánulnak, és ezek nem kormánypárt és nem ellenzék, hanem különböző szakmai felfogások mentén alakulnak. Nagyon markáns különbség figy elhető meg két témában. Engedjék meg, hogy a továbbiakban erről a két témáról kifejtsem a véleményemet. Az egyik a 8. §ban megfogalmazott vadászterület nagysága, a másik a 9. §ban leírt vadtulajdonjog körül alakult ki. Vegyük először a vadászterület nagy ságát figyelmünk nagyító lencséje alá. Azt láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy jelentős erők a vadászterület nagyságát 300 hektárban szeretnék minimalizálni. Ennek a véleménynek megvan a maga logikája, amit az előbb is hallottunk, és abból indul ki, hogy a hivatalosan megszerezhető maximális földtulajdon 3 ezer hektárban van rögzítve a törvényben... (Közbeszólások: 300...) - bocsánat, 300 hektárban. Ha elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor aki maximális földtulajdonnal rendelkezik, a 6. § (1) bekezdése szerin t önálló vadászati jogra tesz szert, és a szabályok szerint élhet is ezzel önállóan. Ez a logika azonban számomra elfogadhatatlan, mert itt a cél a vadászat és nem a vad védelme, illetve a vadgazdálkodás. Ennek a gyakorlatát számos országban láthatjuk, és ezekben az országokban a kipusztulás veszélyezteti a vadállományt. Nem szeretnék most hosszú felsorolásba kezdeni, de hangzottak el országok az előbbi felszólalásban, ahol 75 hektárban, 115 hektárban és egyebekben van meghatározva a minimális vadászati ter ület. Ezeknek az országoknak a vadállományát érdemes megvizsgálnunk - úgy gondolom, kellő okulásunkra szolgálna. Ezen túlmenően figyelembe kell vennünk a különböző vadfajok biológiai tulajdonságait, életsajátosságait, szaporodási feltételeit. Ha ezeket szá mba vesszük, úgy gondolom, egyértelmű, hogy vadgazdálkodási, vadvédelmi szempontból a legcélszerűbb 3000 hektárban minimalizálni a vadgazdálkodási, illetve a vadászati terület nagyságát. Engedjék meg, hogy néhány adatot felsoroljak, ami tudományos vizsgáló dások eredménye. Így például a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vadbiológiai és vadgazdálkodási tanszékének vizsgálatai szerint egy gímszarvasbikának 7848 hektár terület mozgásigénye van, tehén esetében a mozgáskörzet 3592 hektárban lett megállapítva. Az el őbbi esetben ez a 300 hektáros területnek a 26szorosa, míg a tehén esetében 12szerese. De francia kutatási eredményeket is sorolhatnánk: szarvasbikák esetében ők 3850 hektárt állapítottak meg, ez 13szorosa a 300 hektárnak. Sorolhatnánk további adatokat is: például a vaddisznó éves mozgási igénye - szintén francia kutatási eredmények alapján - 7500 hektár. Egy vaddisznó átlagosan bejárt napi útvonala 4 kilométer körül van. Ha azt vizsgáljuk, hogy a 300 hektáros területen mennyi az az állat, amelynek a kil övése éves szinten lehetséges, akkor szintén a kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy gímszarvas esetében 0,8, őznél 1,2, vaddisznónál 1,2, mezei nyúlnál 5 darab, fácánnál 10 darab, fogolynál 3 darab. Úgy gondolom, a felsorolt számsorok nagyon beszédesek, de tovább vizsgálva a 300 hektár problémáját, azt is figyelembe kell vennünk, hogy például nagyvadas területen a vadászlesek kialakítása hogyan lehetséges. Az előírás jelenleg is az, hogy a vadászterület határától minimum 300 méterre lehet elhelyezni, fölé píteni a lest. Ha egy 300 hektáros területet veszünk figyelembe, és figyelembe vesszük ezt a 300 métert, ami balesetmegelőzési szempontból is követendő, akkor azt látjuk, hogy a 300 hektár esetében körülbelül 5770 százalék az, ami nem vadászható lesről. 3 ezer hektáros terület esetében ez az arány, ami nem vadászható, 2024 százalék.
