Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÁPAI MIHÁLY (FKGP):
2410 Alaptalan az az aggodalom is, hogy kisebb vadászterületen ellehetetlenül a vadgazdálkodás, hiszen ezt a hatóságilag létrehozandó, esetleg több tízezer hektáros vadgazdálkodási körzetekben, tudományos alapokra helyezve kell f olytatni. A törvénytervezet szerint, ha a minimális vadászterület 3000 hektár lenne, ez egyes vadfajok esetében szükségtelenül nagy, avagy adott esetben a szükségesnek is csak töredéke, például a gímszarvasnál. A 3000 hektáros nagyság ellentmond éppúgy a h azai hagyományoknak - és itt igenis vissza kell térni a hagyományokra , mint a nemzetközi gyakorlatnak. A háború előtt 200 katasztrális hold volt a legkisebb vadászterület, jelenleg például Németországban 75 hektár, Ausztriában 115 hektár. A jelenleg hatá lyos jogszabály 4000 hektáros előírásai ellenére a gyakorlatban sok helyen alakultak ki ésszerűnek látszó megoldások. Sok vadásztársaság hallgatólagosan felosztotta tagjai között a hivatalos vadászterületet. Nem ritka az az eset sem, hogy a vadászatra jogo sult kisebb területet enged át bérvadászat céljaira különböző jogi megoldások alkalmazásával. Ha a 3000 hektár marad, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ebben az esetben csak az állami területeken valósulhatna meg a vadászati jog önálló gyakorlása. A föl dtulajdonosok jelentős része eleve nem tudná gyakorolni az őt megillető vagyonértékű jogát, a társult vadászati jog feltételrendszerének túlszabályozottsága miatt. A törvénytervezet számos ponton ellentmondásba keveredik a modern piacgazdaság alapelveivel is. Szakhatóságra bízza a vadászati jog hasznosításának ellenőrzését, és beleszólási lehetőséget biztosít neki a bérleti díjak alakulásába. Megítélésem szerint ez semmiképpen sem jó, mert adott esetben szűkítheti a lehetséges haszonbérlők körét, és a jelen legi állapot fenntartását célozza. Egy kevésbé sikerült törvény a föld tulajdonosát, az élőhely gazdáját közömbössé, rosszabb esetben a vadállomány, illetve a vele gazdálkodó ellenségévé teheti. Ennek káros következményei felmérhetetlenek. Szükséges, hogy a parlament olyan törvényt alkosson, amely a vaddal való, illetve az élőhelyen való gazdálkodást harmonikussá teszi, hisz a vad mint az egységes élőrendszer egyik eleme, a rendszerből kiragadottan, külön nem kezelhető. Álláspontom szerint a vad ne az állam tulajdonát képezze, hanem res nullius, uratlan jószág legyen. Ez megfelel a mértékadó európai gyakorlatnak és hazai hagyományainknak egyaránt, valamint egyértelművé, jogilag értelmezhetővé és kezelhetővé teszi a vadászati jog földtulajdonhoz való kötését. A közhatalmat gyakorló állam az uratlan jószágot minden eszközzel védheti valamennyi polgára javára. Amíg egy állami tulajdonlás esetén a tulajdonosi jogokat gyakorlót nevesíteni kell, s fennállhat annak a veszélye, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló vag y gyakorlók visszaélhetnek az állam által adott jogosítványokkal, a rájuk bízott jogkörüknél fogva korlátozhatnák vagy nehezíthetnék a földtulajdonos vadászati jogainak gyakorlását. Ezenkívül az állami tulajdont képező élővad által jelentett terhek jogilag az államot sújtanák. A vadgazdálkodási és vadászati rendeltetésű létesítmények vonatkozásában az új jogosultat törvénnyel kényszervásárlásra kötelezni megítélésem szerint lehetetlen, hiszen az új és a régi bérlő között semmiféle jogviszony nem áll fenn. H a a régi bérlő megfizette volna az előtte lévő jogosultnak az ott lévő berendezések árát, akkor némi jogalapja lenne az őt követőktől való követelésre. Ellenkező esetben ezek a vagyontárgyak kölcsönös megegyezés tárgyát kell hogy képezzék. Amennyiben a meg egyezés nem jön létre, az új jogosultnak meg kell adni a lehetőséget, hogy kötelezhesse a volt haszonbérlőt a berendezések eltávolítására. A jövőben helyhez kötött berendezések felállításához a tulajdonos engedélye legyen szükséges, s ezekre a berendezések re értelemszerűen a tulajdonjog terjedjen ki. Nagyon fontos a vad élőhelyének védelme, de ennek címén, megítélésem szerint, túlzottan nem korlátozhatók a tulajdonos jogai sem. A vadállomány megőrzése és fejlődése egyik elsődleges cél kell hogy legyen, de a természet rendjének megbomlását eredményezhetné egy természetes szelekciót túlságosan korlátozó beavatkozás, egy túltakarmányozás, és semmi mást nem szolgálna, csak a vadászati lehetőségek bővítését - az elmondottak főleg a nagyvadállományra érvényesek.
