Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
2405 Köszönöm szépen. Az általános vitát ismételten elnapolom, és ismét közlöm, hogy folytatására és lehetőség szerinti lezárására a holnapi ülésnapunkon, a határozathozatalokat követően kerül sor. A vad védelméről, a vadg azdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Soron következik a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájá nak folytatása . Az előterjesztést T/1662. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1662/2223. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Így megadom a szót Franc z Rezső képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének; utána soron következik Pápai Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. FRANCZ REZSŐ (MSZP) : Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoklatokban elhangzottakból egyértelműen kirajzolódot t, hogy melyek azok a főbb kérdések, amelyekben nem értünk egyet. A vadászterület nagyságáról és az élővad tulajdonlásáról van szó; én is ehhez kívánom a magam véleményét hozzátenni. Több szenvedélyes hozzászólást hallottunk a 300 hektáros vadászterület me llett, amely állítólag összhangot teremtene a földtulajdonlás és a vadászati jog gyakorlása között. Ez az állítás hamis. A magyar örökösödési jogszabályok, a kárpótlási törvény és a földkiadások következményeként a hazai birtokviszonyok elaprózódott volta ismert valamennyiünk előtt. Tehát sokkal több a földtulajdonos, mint a vadászati lehetőség. Ha nem kívánjuk az egy vadászra jutó területnagyságot az ésszerűtlenség határai alá zsugorítani, akkor mindegy, hogy 300 vagy 3000 hektár a minimális vadászterületi nagyság. A vadászterületek elaprózódása feltétlenül egyet jelentene a vadászati fegyelem, a társasági kontroll fellazulásával, a vadsűrűség ellenőrizhetetlenségével, a vadgazdálkodás ellehetetlenülésével. Például ha valamely 300 hektáros vadászterületen a vadászati jog gyakorlója más selejtezési elveket tart fontosabbnak, mint a szomszédja, hosszú évekig hiába kíméli az állományt, mire a tenyésztési törekvései eredménye jelentkezne, a vad migrációja miatt máshol kerül terítékre a vad. Semmi haszna belőle! Képtelen lesz hosszú távra gondolkodni és cselekedni. Nem fogadható el indokként az sem, hogy Zala vagy Vas megyében 3500 hektáros községterületek vannak. Nem ez az általános. Mint ahogy nem lehet kiindulópontként Hódmezővásárhely vagy Kondoros közigazgat ási területét sem alapul venni. Egyáltalán: vitatom a vadászterület közigazgatási területhez kötését. A vadak különben sincsenek bejelentkezve a népességnyilvántartóba. A vadászati terület kialakításánál nem a közigazgatási terület a fontos, hanem a vad i gényeit előtérbe helyező, azt elsődlegesnek tekintő vadászterület megteremtése. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szól. Én úgy ítélem meg, a felsorolás egyben fontossági sorrend is. Téves az a felfogás, miszerint az uratlan jószág a határban kószál, kárt okoz, egyébként szabad préda, mint a veréb meg a pocok, csak nem mindenki irthatja. Micsoda disznóság! Ez így nem rendszerváltás! Ezen törvény fontos tartalmi eleme a vad védelme, az élő természet védelme. Nagyon fontos a vadgazdálkodás, hogy jó minőségű legyen a vad, megfelelő legyen a vadsűrűség, elviselhető mértéken lehessen tartani a vadkárt, mi több, a vadászati jog gyakorlója legyen képes a vadkár anyagi terheinek érdemi viselés ére.
