Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - A fogyatékosokat képviselő és segítő szervezetek költségvetési támogatására szolgáló keret elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
240 Itt nincs is problémánk sem a Hallássérültek, sem a Mozgáskorlátozottak, sem a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének támogatásával. Egyetlen gondunk van azonban: az értelmi fogyatékosok ügye. Mint ezt annak idején a szociális és egészsé gügyi bizottságban is elmondottam, mintegy tíz ilyen szervezettől kaptam leveleket és megkereséseket, amelyekben azt kérték, nevesítsük és pályáztassuk őket, tekintettel arra, hogy nem tudják, ezt a 41 millió forintot hogyan tudják majd egymás között felos ztani. (18.10) Ez nehéz kérdés, tudjuk, amikor pénzt kell elosztani, mindenkinek megvannak a megfelelő érvei, hogy ő kapjon többet ebből a tortából, hogy minél nagyobb szeletet kihasíthasson. Éppen ezért nagyon jónak tartom, hogy amikor elfogadjuk az első három, tehát a nagyobb összeget jelentő szervezetnél - és ezt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek - a megfelelő összegek mielőbbi kiutalását, ugyanakkor hadd kérjem, hogy az úgynevezett értelmi fogyatékosoknál a tisztelt Ház ezt a negyedik összeget ne szav azza meg még tényszerűen, hanem csak akkor, ha ezek a szervezetek meg tudnak egymással állapodni, és a felosztásra vonatkozóan kap az Országgyűlés - mint azt itt a 2. §ban olvashatjuk - értesítést. Mi tudjuk, illetve kaptunk a szociális és egészségügyi bizottságban olyan ígéretet, hogy erre február 14éig sor kerül, sőt felmerült az is, hogy az egyik nagy közjogi méltóságunk is, illetve annak hozzátartozója is részt vesz ebben a munkában. Úgy gondolo m, hogy ebben az esetben remélhető lesz az, hogy nem hosszú és méltatlan veszekedések zajlanak e körül a kérdés körül, hanem az értelmi fogyatékosok esetében a tisztelt Ház egy megnyugtató javaslatot tud majd megszavazni. Szeretném kérni azt, hogy ebben az esetben tegyük meg ezt, egyébként az országgyűlési határozat második pontjában is meghatározott felosztás érvényesítését és térjünk vissza erre a kérdésre, és erről a kérdésről folytathassunk majd akkor vitát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr . Salamon László) : Köszönöm. További felszólalóként megadom a szót Kis Gyula képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Története van ennek az országgyűlési javaslatnak, egyr észt a parlamenten kívüli hosszabb története, másrészt a parlament munkája során tapasztaltak története. A hosszabb történet az, hogy a valamilyen szempontból fogyatékos emberek sorsközössége elég korán felismerte - a vakok, a gyengénlátók, a siketek, a ha lláskárosultak, illetve a mozgáskorlátozottak harmadjára , hogy érdekeiket együtt hatásosabban tudják képviselni, mintha erre különkülön tesznek kísérletet, akár kisebbnagyobb csoportokban. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetsége alakult utoljára, t alán azért, mert különböző súlyú esetekről van szó, talán azért, mert itt tulajdonképpen nem az érintettek maguk, hanem hozzátartozóik, családjuk képviseli az érdekeiket. Tehát kevésbé érezvén át ezt a sorsközösséget vagy egyszerűen azért, mert mindig kevé s volt a fóka és sok volt az eszkimó, és miután már túl nehezen éltek - hiszen a leghátrányosabb helyzetben az értelmi fogyatékosokkal együtt élő családok vannak, többségük szegény, az egyik házastárs, általában az anya otthon kell hogy maradjon gondját vi selni az értelmi fogyatékos gyermekének, ezért az egykeresős családokra jellemző általános szegénység a meghatározó , a nehéz helyzetben lévők és a fóka fogytán az eszkimók inkább egymást kezdték szigonyozni, mint a fókát. Az eredeti Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetségéből kiváltak különböző helyi szervezetek, mert úgy érezték, hogy nem kellő mértékben, módon, nem igazán az ő helyi érdekeiknek, céljaiknak megfelelően működik az országos szövetség. Ez lehet akár személyes ellentét, de lehet a célok külö nböző megközelítése, lehetnek különböző feladatok. Van, aki inkább táborozni vitte volna együtt a gyerekét, van olyan csoport, akik arra törekednek, hogy az úgymond normális, tehát az
