Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2385 Ezért én nem találom véletlennek azt, hogy itt a parlament előtt tüntetők is a táblájukra írták ezt az összeget. S a mi véleményün k szerint ilyen esetben a parlamentnek igenis meg kell vizsgálnia azt a kérdést, amely a társadalom széles rétegeit, természetesen elsősorban az elesetteket, mindazokat, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak, foglalkoztatja. Tehát ezért állítom azt, hog y ennek a bizottságnak a létrejötte teljesen reális és indokolt volt, és emlékeztetek rá, hogy valamennyi párt megszavazta ezt, úgy tudom, hogy majdnem teljes konszenzus volt ezen a téren. Tehát ilyen módon nem értem azokat a felvetéseket, amelyek most utó lag azt mondják, hogy ez morálisan nem volt jó, és miért kellett egyáltalán ennek a bizottságnak működni, hiszen csak turkált valamiben, de nem talált semmit. Szeretnék még visszatérni arra is majd, hogy mit talált, de az alapállás tisztázását nagyon font osnak tartjuk, hogy igenis, ha egyszer a parlament megszavazott egy vizsgálóbizottságot, akkor az ő működésével kapcsolatban csak olyan mércét állítsunk, hogy amit a jelentésében, a határozati javaslatában feltüntet, az valóse, illetőleg hogy vane valami mulasztás. Én úgy vélem, hogy Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr már elhangzott nyilatkozata ebben a témában a mérvadó, aki arról tájékoztatta a tisztelt Házat, hogy egyes intézkedéseket már megtett, illetőleg bizonyos intézkedéseket kilátásba helyezett. Tehát igenis volt értelme a bizottság működésének. Szeretnék kitérni arra, hogy mivel nem foglalkozott a bizottság, ami miatt szintén kritikák érték, és egypár gondolatot elmondani arról, hogy miért nem foglalkozott ezekkel. Itt két dolog van. Az egyik a bankkonszolidáció, a másik pedig a bankprivatizáció. (16.20) Emlékeztetek rá, hogy ez a bizottság azért alakult - hiszen itt van a címében is , hogy a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárdos állami támogatás körülményeit vizsgálja meg. Tágabb értele mben persze ez a két terület is idetartozik, azonban a bizottság - rögtön a megalakulásakor - eldöntötte, és ebben az ellenzéki és kormánypárti képviselők között egyetértés volt, hogy ezzel a két területtel nem fog foglalkozni. A bankkonszolidációval elsős orban azért nem foglalkozott, mert az előző parlamenti ciklusban megindított és ebben a ciklusban folytatott bankkonszolidáció nem értékelhető egyetlen bank kiemelésével; tudniillik összehasonlítások kellenek, és az egész bankkonszolidáció értékelésére már párhuzamosan megalakult egy másik vizsgálóbizottság, és nyilvánvaló dolog, hogy ha ez a bizottság valami értékítéletet mond csak a Budapest Bank konszolidációjáról, ez majd keresztezi a másik bizottság működését, vagy pedig félreértésekre adhat alkalmat. Én úgy vélem - ez személyes véleményem , hogy a Budapest Bank részére juttatott korábbi bankkonszolidációs összegeknek olyan pozitív hatásuk volt, amely által, ha összehasonlítást végeznénk - de hangsúlyozom, ez a bizottság ezt nem végezte el , akkor a B udapest Bank bizonyos relatív jó osztályzatot is kaphat. De ez nem ennek a bizottságnak a feladata, hogy ezt kimondja - ez a személyes véleményem. Ennek ellenére a bankkonszolidáció megtörténte után a Budapest Bank - mint az első számú olyan kereskedelmi b ank, amelyet privatizációra kijelöltek - még mindig olyan állapotban volt, hogy negatív eredménytartalékának feltöltéséről kellett gondoskodni. És itt jön a második téma: a privatizáció - hogy miért nem foglalkoztunk ezzel is. A bizottságnak tudomása volt arról, hogy a privatizáció folyamatban van; ezért is tartott ilyen sokáig a bizottság működése, mert hónapokig nem ülésezett a bizottság, éppen azért, mert az általunk is fontosnak ítélt privatizációt veszélyeztette volna, ha közben már bizonyos dolgokat f elszínre hoz, illetőleg értékel. A privatizáció érdekében történt ez a tőkejuttatás - ezt a bizottság nem is vonta kétségbe, megállapította. Elterjedt hasonlat volt ebben a Házban is és a sajtóban is, hogy itt tulajdonképpen a menyasszony felöltöztetéséről volt szó. Habár a privatizációról mi most itt nem akartunk értékítéletet alkotni, engedjenek meg, hogy annyit mégis elmondjak ezzel kapcsolatban, hogy itt azért szó sem volt arról, hogy ezt a menyasszonyt valami díszes ruhába sikerült volna felöltöztetni, és ilyen módon valami kiváló árért kelt volna el. Ez nem következett be, ez az én véleményem. Itt legföljebb arról lehet szó,
