Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2371 városnyi ember tűnik el Magyarország népességéből. Ehhez képest azt is figyelembe kell venni, hogy mi az, amit a kormány nem tesz meg, és mi az, amit ebben a kérdésben ártó módon végez el, illetve cselekszik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon .) (15.20) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr "A Föld napja tárgyában" címmel. Megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyett esnek. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Immár huszonhat éve ünnepli a világ a Föld napját, azét a földét, amelynek állapotát sikerült válságosra fordítanunk, a természeti erőforrásokat pusztító és a környezetet szennyező tevékenységünkkel. A Fides z megalakulása óta rendszeresen részt vesz ezen az áprilisi ünnepnapon, hogy a környezetvédő mozgalmakkal, a természet állapotáért aggódó tudósokkal és polgárokkal együtt hívja fel a figyelmet a természet- és a környezetvédelem szükségességére. Természetes en nemcsak az ünnepnapokon kell erről szólni, hanem a parlamenti munka részévé kell tenni. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormányzat tevékenységében nem mindig ismerhető fel, hogy ezt a kérdést jelentőségének megfelelően kezelné. Most azonban csa k egy területre szeretném a figyelmet felhívni annak kapcsán, hogy a Föld napjának megünneplésén túl egy másik, sokkal szomorúbb évfordulóról is illik megemlékezni. 1986. április 26án történt a robbanás a csernobili atomerőmű negyedik blokkjában, aminek k övetkeztében tíz napon keresztül jutottak ki a környezetbe rádióaktív szennyeződések. A 137es cézium izotóp szinte egész Európát beterítette. Vajon vane tanulsága számunkra a csernobili tragédiának, levonhatunke érvényes következtetést egy tőlünk viszon ylag távol lévő, a paksihoz nem is hasonlítható technológiájú atomerőmű katasztrófájából? Azt gondolom, igen. Láttuk, hogy a légkörbe jutó rádióaktív szennyeződés igen nagy területre terjedhet ki, és ilyenkor a halálos áldozatok számát ezres, tízezres nagy ságrenddel kell mérni. Azaz: hiába kicsi a valószínűsége az atomerőműbalesetnek, az mégis bekövetkezhet - mert bekövetkezett , és a baleset hatása szinte semmi mással nem mérhető nagyságú. Bár tudjuk, hogy a paksi atomerőműben más, biztonságosabb elven m űködő reaktorok működnek, tudjuk, hogy a hazai mérnökképzés a világ élvonalába tartozik, és így biztosak lehetünk benne, hogy Paksból nem lesz Csernobil - tudjuk, és mégis aggódunk. A greifswaldi fűtőelemek szállítása kapcsán számunkra az volt a megdöbbent ő, hogy egy németországi tiltakozás kapcsán derült ki: 1992ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálata számos biztonsági hiányosságot tárt föl a paksi atomerőműben. Ekkor még egy szót sem ejtettünk a kiégett fűtőelemek mind a mai napig megoldatlan v égleges elhelyezéséről, mert az erőmű területén épülő tároló csak ideiglenes tárolási helyet biztosít; nem vettük számba az uránércfeldolgozás, a fűtőelemelőállítás hulladékait és azok környezetkárosító hatásait. Az atomenergia ezen oldalait persze nem m utatják be azok a reklámok, amelyek tiszta energiatermeléssel, a széndioxidkibocsátás csökkentésével ajánlják az atomenergiát. Márpedig az energiatermelésről folytatott viták akkor jutnak zsákutcába, amikor kiindulópontnak a szén vagy atomerőmű közötti v álasztást tesszük. Nem igaz, hogy csak az üvegházhatás további növelését okozó szénfelhasználás és az évezredekig sugárzó rádióaktív hulladékot eredményező atomenergia alkalmazása között lehet választanunk. Bizony, vannak országok, ahol egyáltalán nincsene k atomerőművek - Ausztria, Olaszország, Írország, Lengyelország, Norvégia vagy az előbb említett Portugália ilyen , vannak, amelyek elhatározták, hogy leépítik nukleárisenergiatermelő kapacitásukat - mint például Svédország , és
