Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
225 Nagyon bízom benne, hogy ma valóban befejezzük ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját, és rövidesen sort kerítünk a szavazásra, mert ennél a törvényjavaslatná l nagyon igaz, hogy aki agg, az még életében szeretné megkapni ezt a juttatást, nem pedig úgy, hogy majd hagyatéki eljárás során az örökösök kapják meg. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Képviselő Úr! Ha már említette a nyilatkozatomat, szeretném megjegyezni, hogy az a nyilatkozat pontosan úgy hangzott el, hogy előfordult, hogy a kormány javaslata nem volt elég kidolgozott. Ez nem azt jelenti, hogy számtalanszor előfordult, mint ahogy ezt ön idézte. Ezt csak a pontosít ás kedvéért mondtam. Megadom a szót kétperces hozzászólásra Tóth Pál képviselő úrnak, MSZP. TÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Remélem, hogy a részletes vitában lesz alkalmunk reagálni azokra a felvetésekre, amiket Sepsey képviselő úr produ kált az imént, de én nem erre kívánnék reagálni. Az előttem felszólaló Győriványi képviselő úr figyelmébe szeretném ajánlani a következőket: ez a törvénymódosítás, amely előttünk fekszik, és amely tényleg egy hosszú szünet után került ismét a Ház elé, egyé rtelműen az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól, és nem azoknak a kárpótlásáról vagy valamilyen módon való segítéséről, akik harci cselekmények következtében vesztették életüket. Legjobb tudomásom szeri nt az előző parlament alkotott egy olyan törvényt, amely éppen a háborúban, a harci cselekmények, a bombázások következtében kárt, sebesülést, fogságot szenvedettek gondozásáról szól. Úgy gondolom, ennek a törvénynek nem ez a feladata. Nem állhatom meg, ho gy még néhány megjegyzést ne fűzzek Sepsey képviselő úr felszólalásához. Igen, képviselő úr, azért pihent a törvény egy kicsit, mert nemcsak az egyik legbonyolultabb és legnehezebben megalkotható jogszabályról van szó - hiszen annak idején, amikor az erede ti javaslat megszületett, akkor a magyar sajtó hangos volt ennek a törvénynek a komplikációitól, diszkriminatív megoldásaitól és egyebektől, amelyet mindenki elolvashat , hanem azért is kénytelen volt pihenni ez a tervezet, mert én átnéztem a módosító ind ítványokat, és az ön meglehetősen szűkkeblű módosító indítványát kivéve, kivétel nélkül majdnem mindegyik módosító indítvány a jogosulti kör bővítését szorgalmazza. Majdnem kivétel nélkül, és nemcsak úgy... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet a re ndelkezésre álló idő leteltére.) Elnézést kérek, köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak, aki a vitában kíván részt venni, nem pedig vitazárót tartani. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminisz ter : Nem, természetesen, annak még nincs itt az ideje, elnök úr. A képviselő úr megjegyzésére szeretnék annyiban reflektálni, hogy lehet, hogy ez a törvénymódosítás nem jó; persze ez lehet. Elég nehéz a kárpótlás műfajában jó törvényt alkotni. Ez olyannyir a igaz, hogy 1992ben sem sikerült, különben nem kellene most az Országgyűlésnek újfent azokkal a kérdésekkel foglalkoznia, amit az Alkotmánybíróság a '92. évi XXXII. törvényben nem talált megfelelő megoldásnak. (16.50) Tehát nem hiszem, hogy ezek a címkék segítenék és előrevinnék a vitát. Valamennyien tudjuk, hogy egy rendkívül érzékeny, bonyolult és számtalan olyan összefüggést kifejező területről van szó, amiben bizony igen nehéz jó szabályozást találni.
