Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
2230 holott az egészségügy területén a finanszírozás valójában a társada lombiztosítási önkormányzatoknál, jelesül az egészségbiztosítási önkormányzatnál van. Logikus lett volna, ha a tárgyalások az egészségbiztosítás és a szakszervezetek között folynak. De ez nagyon furcsa lett volna más oldalról: szakszervezeti dominancia a b iztosítóban, szakszervezeti érdekképviselet a másik oldalban - ez egyfajta ellentmondás. Most viszont az egészségbiztosításnak kellene állnia azt a számlát, amelynek a létrejötte tulajdonképpen egy nélküle zajlott tárgyaláson alakult ki. Ebben a kérdésben azt láttuk, hogy azért maradt el az aláírás, mert nem kapott garanciát a pótköltségvetés esetleges benyújtására a tbönkormányzat. Számomra ez egy érthetetlen vita, hiszen a pótköltségvetés megadott hiány esetén kötelező dolog, nem pedig állami garancia, k ormányzati garancia kérdése. Ebben a helyzetben azt gondolom, hogy alapvetően kell átgondolni még egyszer a kompetenciákat. Nem hiszem, hogy kétségbe kell vonni, hogy a társadalombiztosításnál egy önkormányzatnak kell működnie. Az önkormányzat létrejöttétő l eltelt időt azonban ki kell értékelni és meg kell nézni, hogy az a törvény, amely jelenleg szabályozza az önkormányzatok működését, mennyiben állja ki a gyakorlat próbáját, és meg kell találni azokat a pontokat, ahol kisebbnagyobb változásokkal a rendsz er működtethető. A feszültségeknél azonban nem szabad az előbb mondottak ellenére elfeledkezni arról, hogy azért van forráshiány itt, ami érthető módon növeli az előbbi kompetenciakérdésekkel összefüggő feszültségeket. De van még egy ellentmondás a közalk almazotti törvény és az egészségügy sajátos világa között. A közalkalmazotti törvény, igaz, minimálbér jellegű, de mégis megszabja a fizetéseket, az egészségügyben pedig egy teljesítményirányú elmozdulás történt a finanszírozásban. Ezt is föl kellene olda ni. Ez tehát egy konkrét javaslat, amit teszek, hogy a közalkalmazotti törvény bővüljön ki az egészségügyi munkavállalók sajátosságainak megfelelő passzusokkal. A másik konkrét javaslat egy erőforrásátcsoportosítás, amely esetleg a tbjárulékok leviteléve l és a forgalmi adókból bejövő pénzeknek költségvetésből való átcsoportosításával járna. A harmadik konkrét javaslat, hogy az állami vállalatok fizessék meg tartozásaikat. Az utolsó pedig, hogy az élvezeti cikkek adójának egy része álljon az egészségü gy rendelkezésére valamilyen alapszerű funkció keretein belül. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Kökény Mihály népjóléti minisztériumi politikai államtitkárna k. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Surján frakcióvezetőhelyettes úr hozzászólása bennem néhány általános gondolatot keltett, nevezetesen arról szeretnék pár szót szólni, hogy az 1993. évi társad alombiztosítási önkormányzati választások eredményeként egy felelősség- és hatalommegosztás jött létre az állam és a sajátos új típusú önkormányzatok között a nyugdíj- és az egészségügyi ellátás területén. Most a források szűkössége, a tapasztalatlanság mi att ma úgy tűnik, hogy a hatalom megosztása jobban látszik, mint a felelősségé. Ennek kapcsán valóban levonható az a következtetés, hogy jobb lett volna, ha 1993ban az 1975. évi II. törvényt már felváltja egy egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási törv ény, amely ezeket a felelősségi köröket pontosan elrendezi. Ez nem történt meg, az előző kormány vagy nem akarta, vagy nem volt rá ideje. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy pontosan a hasonló esetek elkerülése érdekében van arra szükség, hogy a Ház még id én foglalkozzék egy új egészség- és nyugdíjbiztosítási törvénnyel, amely rendbe rakja a parlament, a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok viszonyát, és amely törvény vagy törvények természetesen nem jelentik a társadalombiztosítási autonómiána k az
