Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
2228 meg tudja valósítani a programját. Nem is lenne rákényszerülve - mint ahogy 1990ben egy koalíciós kormányzás esetén, amikor a pártok közötti egyeztetés során a mezőgazdasági programot egyeztetni kellett , gyakorlatilag a Szocialista Párt mezőgazdasági programja érvényesülhetne. Miért nem érvényesül? - tehetjük fel a kérdést. Lesze még egyszer olyan t örténelmi lehetősége egy pártnak, hogy - mondjuk - 54 százalékos többséggel megvalósítsa az agrárprogramját. Nem valószínű, hogy ilyen helyzetbe kerül még egyszer egy párt. Kérdezem, hogy két év után miért nem hozták helyre a korábban kritizált kormány oko zta problémákat. Mindenki látja, hogy meg kell menteni a mezőgazdaságot. Hogyan lehetne, milyen erőforrásokat lehetne újra bevonni a mezőgazdaságba? NyugatEurópában a bioenergiatermelés már jelentősen megnőtt. Ehhez nyilván felhasználják a tudományos kut atási eredményeket, s azt támogatni kellene. Támogatja most a mezőgazdasági kormányzat a kutatást, az agrároktatást, a fejlesztést? Sajnos, nem ezt tapasztaltuk a kihelyezett bizottsági üléseken. Bárhol rendezünk hat - most már hétpárti - fórumokat, a Tibo rc panasza nemcsak az egyszerű parasztemberek, hanem az oktatók, a tudományos életben, az agrárkutatásban dolgozók részéről is előjön. Természetesen lehet csinálni - mint most az OMÉK szervezését Gödön - látványos eseményeket. Senki nem vitatja ezek haszná t, a magyar mezőgazdasági eredmények bemutatását, nemzetközi elismertségét, viszont ez csak kirakatpolitika. Az lenne a fontos, hogy a tudománynak az eredményei beépüljenek a termelésbe, mert a mezőgazdasági termelésre ma már nem lehetünk annyira büszkék, hiszen a nyugateurópai átlagtermésekhez vagy akár az állattenyésztés eredményeihez képest bizony jelentősen lemaradtak a magyar eredmények. Ebben nyilván elsősorban finanszírozási gondok játszanak közre. Gondoljunk arra, hogy jelenleg négyöt megyében biz tosított a nitrogénműtrágyaellátás. De gondoljunk arra, hogy miközben a magyar mezőgazdasági termelőtől azt kérjük, hogy jól, gazdaságosan termeljen, vajon akkor a literenkénti 104 forintos gázolajjal tud termelni? Csak a 19 aranykorona alatti földekre ju t differenciáltan a vetési támogatás, vannak azonban 19 aranykorona feletti földek, ahol ugyanúgy kínlódnak az emberek, és a vagyont, a tartalékot élik fel a termelők. Nagyon nehezményezem, hogy akkor, amikor már a harmincas évek végén is fémzá rolt vetőmagot vetettek az emberek, most, a XX. század végén többnyire - a búzavetés körülbelül kétharmadát - betonkeverőgépbe vágva, csávázógéppel megpörgetve vetették el a kommerszbúzát, s nincs fémzárolt vetőmag. Itt a kormány elkövette azt a hibát, hog y ezeken a nagyon fontos területeken nem biztosította azokat a kedvezményeket, támogatásokat, hogy a termelő valóban finanszírozni tudta volna a termelését. Újra panasz van a termelők részéről. Április 5én éjszaka lejárt a kedvezményezett pályázati lehető ség, pedig korábban a kormányzat megengedte, hogy kormányrendelet alapján, pályázati felhívás alapján pályázzanak a termelők beruházásokra. Nagyon sok pályázat érkezett, nyilván az államtitkár úr szám szerint is meg fogja mondani, hogy mennyi, de az embere k megint csalódtak. Április 5én éjszaka lezárult a pályázat. Hol van itt a kiszámíthatóság, a tervezhetőség? Kérdezzük, nemcsak mi, a magángazdaság politikai érdekképviseletét felvállaló pártok, ellenzéki pártok, hanem ezt kérdezi az önök hatalmas többség ét biztosító MOSZ is: hol van a kiszámíthatóság, hol van a termelhetőség, hol van a termelők támogatása? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm. Kétperces reagálásra megadom a szót Kis Zoltán földművelésügyi politikai államtitkárnak. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Gyimóthy Képviselő Úr! Átérzem aggodalmát s azt értékelem is. Valóban látszik, hogy komolyan szívén visel i a magyar
