Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2216 A velük való megbékélés és barátság legőszintébb és legodaadóbb híve vagyok. De az imént idézett képtelen filozófiát nem tudom elfogadni, magamévá tenni akkor sem, ha jól tudom, hogy ez esetben a bukott rendszer egyik legagyafúrtabb elmeszüleményéről, egyben leghatékonyabb ideológia i találmányáról van is szó, amit túlontúl is jól, minden várakozást felülmúlóan sikerült a társadalom, de legalábbis egy jelentős részének tudatába táplálni. Innen van például, hogy nemzeti sérelmeinkről, illetve ezzel összefüggésben határaink nem éppen sz erencsés és igazságtalan megvonásáról beszélni is rendbontásnak, csendháborításnak számít, vad remegés, hisztérikus borzongás fut végig az embereken, társadalmunk egy részén, ha erről esik szó. Szívükhöz kapnak, rögtön háborúról, megoldhatatlan konfliktuso król beszélnek stb. Sajátos, egyszersmind elgondolkodtató hagyatéka a letűnt rendszernek, még sajnálatosabb azonban, hogy egyesek mindezt most prolongálni akarják, és mindent latba vetve tesznek meg érte, hogy az ilyen kérdések kapcsán ráhozzák az idegbajt a társadalomra, mesterségesen tartsanak életben egy olyan félelmet és józannak aligha nevezhető magatartást, amely megfelelhet egy vazallátusnak, de nem lehet sajátja egy önálló, megfelelően öntudatos társadalomnak. Ismételten is hangsúlyoznám, hogy mi, k isgazdák a béke hívei vagyunk, és semmit sem akarunk inkább, mint az őszinte és nyílt barátságot szomszédainkkal. Mégis megkérdezném, normális dologe, helyénvalóe a fentiekben jelzett fárasztó, nyugodtan mondhatjuk, zsibbasztó pacifizmusba taszítani a tá rsadalmat, állandóan azzal riogatni, hogy csak akkor örülhet nyugalomnak és békének, és érezheti biztonságban magát, ha nemzeti sérelmeinkről, jogairól pisszenni sem mer. Nem tudom, vane nép vagy nemzet az öt kontinensen, amely minden szó és megjegyzés né lkül venne tudomásul egy olyan nagyarányú országcsonkítást, mint amelyet Trianon és Párizs nyomán kellett elszenvednie Magyarországnak? Vajon mit szólnának az általam is igen tisztelt és becsült szomszédaink, a szerbek, a románok és a szlovákok, ha az ő ha zájukat is hasonló sors érné? Micsoda méltánytalan óhajtás, hogy ne használjam azt a csúnya kifejezést, mazochizmus a nagyhatalmak részéről, akik annak idején minden tiltakozásunk ellenére darabolták szét, csonkították meg országunkat, most azt kérni, hogy Magyarország sérelmeit és minden néven nevezendő jogait félretéve, az európai egység "szent" nevében kétoldalú szerződésekkel legitimálja azokat az állapotokat, amelyek az említett békék következtében alakultak ki? És milyen, mennyire magyar az a kormány, amely mindezt most csak úgy természetes óhajként veszi tudomásul, amelyet minden ellenvetés nélkül, minden megjegyzés nélkül kell végrehajtani, illetve tudomásul venni. Ennyit rövidre fogott bevezetésként. Hadd térjek ezután arra a nyilatkozatra, amelyet Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke adott előterjesztésem kapcsán a Magyar Hírlapnak, és amely a nevezett lap március 30i számában jelent meg, amit azért sem hagyhatok szó nélkül, mert jobb esetben félreértette, rosszabb esetben pedig nyilvánvaló szá ndékkal magyarázta félre javaslatomat, mert indokolatlanul, megalapozatlanul kelt félelmet a Kisgazdapárt külpolitikai szándékait illetően. S mindezen felül újólag is csak azt bizonyítja, hogy az a külpolitika, amelynek másokkal együtt Eörsi Mátyás, a külü gyi bizottság elnöke is szószólója, alkalmatlan hazánk érdekeinek szolgálatára. Először is. Javaslatom, ahogy már többször is elmondtam, nem a trianonipárizsi szerződés revíziójára irányult, hanem éppen ellenkezőleg: a békeszerződés által kijelölt határvo nalat sértő helyi határmegvonások kijelölésének korrekciójára. Mert ez esetben épp ahhoz ragaszkodnék, hogy a határ ott és azon a vonalon fusson, amit a békekonferencia jelölt ki. Eörsi Mátyásnak, a külügyi bizottság elnökének állításával szemben tehát nem "hat település visszakebelezését" javasoltam, hanem ismételten is hangsúlyozom: csupán 8480 katasztrális hold sorsának békés, barátságos rendezését, vagyis körülbelül annyit, mint amennyi egy közepes nagyságú szövetkezet területének felel meg. Eörsi Mátyá snak, a külügyi bizottság elnökének mint jogásznak tudnia kell, hogy a "bekebelezés" vagy a "visszakebelezés" telekkönyvi fogalmak, amelyek már önmagukban is
