Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2191 Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy jogrendszernek értékeket kell a társadalom felé fö lmutatnia. Önmagában az, hogy bizonyos dolgok lejátszódnak egy társadalomban, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nem jelenti azt, hogy azt a jogszabálynak mindenáron, közvetlenül és nevesítve kell szabályoznia. Ezért őszintén megmondom, személy sze rint nem tudok egyetérteni az Alkotmánybíróság azon indokolásával, hogy két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül ig ényt tarthat jogi elismerésre. (18.30) Itt az "igényt tarthat jogi elismerésre" azt jelenti, hogy az államnak ebben az esetben közvetlenül szabályoznia kell ezt a jogintézményt. Közvetve gyakorlatilag minden jogintézmény szabályozva van a polgári törvénykö nyv és a kapcsolódó jogszabályok által. Nem ok nélkül mondom ezt, hisz elhangzott előttem tudós képviselőtársaimtól, hogy az 1959. évi polgári törvénykönyv nem tartalmazott kifejezett jogi előírást a férfi és a nő élettársi közösségére, a bírói gyakorlat p edig a polgári jogi társasághoz nyúlt, és analógiával levezette a polgári jogi társaságból azokat a jogintézményeket, amelyek aztán - a bírói gyakorlatban kikristályosodva - végül az 1977es novellában beépültek a polgári törvénykönyvbe. Tehát nem helytáll ó az az álláspont, hogy ha egy jogszabály kifejezetten bizonyos életviszonyt nem szabályoz, akkor mögöttes jogszabályok által ne lehetne azt a jogviszonyt rendezni. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ebben rejlik a kormány helytelen megoldása. Az A lkotmánybíróság ugyanis egyáltalán nem azt mondta, hogy azonos jogintézménnyel kell szabályozni az azonos neműek és a különneműek együttélését, hanem azt mondta, hogy ez is egy járható út, és járható út az ettől eltérő szabályozás is. Véleményünk szerint a zért kell eltérő szabályozást választani, és más jogintézmény megjelölését alkalmazni adott esetben az azonos neműek együttélésére, mert ez eleget tehet az Alkotmánybíróság kérelmének, hogy az Országgyűlés valamilyen módon szabályozza ezt az együttélést, d e mégis egyfajta értékítéletet közvetít a társadalomnak, hogy az azonos neműek és a különneműek élettársi közössége a jogalkotó szempontjából más jogintézménynek minősül. K. Csontos Miklós képviselőtársam utalt arra, hogy a magyar alkotmány védi a család, a házasság intézményét, és a fiatalok számára biztosítja az egészséges testilelki fejlődéshez való jogot. Ebből viszont az az alkotmányos alapelv is levezethető, hogy az Országgyűlés által elfogadott, legalizált párkapcsolatok esetében milyen példát állít unk a fiatalság elé. A szakemberek által leírtak alapján megkockáztatható az a kijelentés, hogy nagyon sokan az azonos neműek iránti vonzódásukat nem azonnal érzik magukban felszínre törni, hanem kell egyfajta idomulás ehhez - minta. Ha ezeket a mintákat a társadalom mind nagyobb számban mutatja föl, akkor értelemszerűen ezeknek a mintáknak a követése egyre könnyebb és könnyebb lesz. Abban az esetben, amíg az illető választhat - mert biológiailag még választhat, hogy férfi és nő vagy egyneműeknek az életköz össégét választja , nem mindegy, hogy a jogalkotó a követendő érték tekintetében mit támogat. Akkor, amikor a magyar alkotmány a család intézményét kifejezett védelemben részesíti az élettársi közösséggel szemben - gondoljunk csak az öröklési jogszabályok ra , akkor is egy értékítéletet közvetít a társadalomnak, mert azt mondja, hogy a társadalom számára a család intézménye többet jelent, mint a férfi és a nő élettársi közössége. Ezt az alkotmányos megoldást, azt hiszem, hogy senki nem vitatja ebben a Házb an. Akkor viszont el kell gondolkozni azon, hogy ugyanebből a jogalkotói megfontolásból - és nem azért, mert itt az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy ez egy ókonzervatív elgondolás - fogadjuk el azt, hogy a férfi és a nő élettársi közössége a társadal om szempontjából egy olyan mintát jelenthet a felnövekvő nemzedékeknek, amely külön jogi szabályozást igényel, és ettől eltérően, elfogadván azt, hogy egyneműek között is lehetnek párkapcsolatok, azokat is lehessen szabályozni, de ne ugyanolyan jogintézmén y fogalma alatt.
