Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 15 (165. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
2168 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr , KDNP. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásom részben tulajdonképpen az előző napirend előtti téma folytatásának is tekinthető. Hazánkban sajnos régi, megszokott jelenség a lakosságtól áldozatot kérni egy távolabbi jobb j övő érdekében, és ezt úgy beállítani, mint az egyetlen lehetséges alternatívát. A diktatúrában ez általában kényszerű elviseléssel párosul, a demokráciában azonban a javítás, a jobb megoldás érdekében szólni és tenni kell. Ennek jegyében kívánunk szólni ga zdasági növekedésünk és jövőképünk problémáiról. Tényként állapítható meg, hogy gazdasági növekedésünk immár a leglassúbb a visegrádi országok közül. Történik ez annak ellenére, hogy a térségben még mindig Magyarországra jön a legtöbb külföldi tőke. Tényké nt állapítható meg, hogy nálunk a GDP 1994ben megindult növekedése a múlt évben visszaesett, nyilván az egyensúlyjavító, keresletvisszafogó intézkedések miatt. 1995ben a hivatalos 1,52 százalék helyett csak 11,5 százalék volt a növekedés, ha helyes vi szonyítási alapot veszünk figyelembe. Nem igaz tehát, hogy a múlt évben valamiféle gazdasági csoda történt, a drasztikus megszorító intézkedések mellett is számottevő lett volna a növekedés. Ellenkezőleg: diagnózisként állapítható meg, hogy az alkotmánybír ósági korrekciók ellenére is túlzott volt a 12 százalékos reáljövedelemcsökkenéshez vezető beavatkozás. Joggal tételezhető fel, hogy az 1994. évi konjunkturális kilátások józanabb beavatkozás mellett nálunk is biztosíthatták volna a hozzánk hasonló fejlet tségű, volt szocialista országok által realizált növekedési ütemet az egyensúly szükséges javítása mellett. Sajnos az sem igaz, hogy 1995ben már jó növekedési pályára állt a magyar gazdaság, és immár megvalósult az exportvezérelt gazdasági növekedés. A kü lkereskedelmi mérleg valóban számottevő javulását főleg nem az export erőteljes növekedése, hanem az import visszafogása idézte elő. Ezért, mint korábban, most is fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a belső piac visszafejlesztése, a mikrogazdaság megfo jtása esetén nincs semmilyen növekedés sem. Az idei év eddigi adatai nem sok jóval kecsegtetnek, főleg az infláció és a reálbérek csökkenésének megállítása terén. Mintha ez az év még a múlt évhez és nem 1997hez kapcsolódna. Ezért nem szabad megengedni, ho gy a stabilizációs célokon túllőve tovább romoljanak a növekedés feltételei. Jövőképünk alakulása szempontjából a közelmúltban két fontos lépés történt: körvonalazódott Európai Unióbeli tagságunk elnyerésének menetrendje, és megtörtént az OECDbe való fel vételünk. Ez utóbbiban mintegy kétéves moratóriumot kaptunk a tőkemozgás és bankalapítás teljes liberalizálására. Ezek, de elsősorban az ország állapota rendkívül sürgőssé teszi végre a helyes irányba fordulást, hogy a gazdasági növekedésnek 1995ben csak megtorpanását, és ne visszafordulását kelljen regisztrálnunk. Az 1991. évi, nyilván még a keleti piac összeomlásának, a piacgazdaságra való átállás kezdeti nehézségeinek betudható mélypont után folytatódjon a növekedési tendencia, ami végső soron az egyens úlyi problémákat is orvosolni fogja. Ehhez persze a nemzet bizalma, jövőbe vetett hite is szükséges, s nem ilyen napok, mint ez a mai is, melyen életbe lép sok, többségében nem gazdasági szükségszerűségéből következő, de a nemzet testébe ismét belegázoló c saládellenes és antiszociális lépés. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
