Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 9 (164. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának halasztásáról - Dr. Homoki János (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "A WVM Lízing és Pénzügyi Rt. hogyan csaphatott be 6500 kisbefektetőt?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter:
2114 Mikor kíván hivatalos tájék oztatást adni az ügyről, összefüggéseiről és tanulságairól? Kezdeményeze bírósági eljárást a kibocsátó és a két forgalmazó egyetemes polgárjogi, illetve büntetőjogi felelőssége megállapítása iránt? Megteszie a szükséges fegyelmi intézkedéseket a befektet ők biztonságának veszélyeztetése miatt? Várom miniszter úr válaszát. (Taps a kisgazdák padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Az interpellációra dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr válaszol. DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A WVM Lízing és Pénzügyi Rt. az elmúlt években összesen 13 sorozatban bocsátott ki kötvényeket, legutóbb 1995 szeptemberében. A társaság '95 végéig törlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek maradékt alanul eleget tett, hiányos vagy késedelmes teljesítés nem fordult elő. A cég kötvénykibocsátásokból jelenleg fennálló tőketartozása mintegy 2 milliárd forint. A kötvénykibocsátások megfeleltek a jogszabályi előírásoknak, ezért az Állami Értékpapír- és Tőz sdefelügyelet azokat az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló '96. évi VI. törvény alapján engedélyezte. A törvény 8. § (5) bekezdése szerint a felügyelet a tájékoztató jóváhagyását csa k akkor tagadhatja meg, ha a tájékoztató nem felel meg az értékpapírtörvény és más jogszabályok rendelkezéseinek. Ez a jogszabályi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy a felügyelet gazdasági szükségszerűség vagy kockázatosság alapján döntsön az engedé ly kiadásáról. A valódi döntés a befektető kezében van, aki a tájékoztatóban közzétett adatok mérlegelése alapján határozhat befektetéséről. Azért, hogy a tájékoztatóban közzétett adatok valódiak legyenek, a törvény 83. §a értelmében a kibocsátó és a forg almazó felel, mivel a szóban forgó paragrafus szerint az értékpapír birtokosának a félrevezető tájékoztatással okozott kár megtérítéséért a kibocsátó és a forgalmazó egyetemlegesen felel. Ezen kívül a törvény rendszeres és rendkívüli tájékoztatási köteleze ttséget ír elő a 33. és 34. §ban a kibocsátó számára, aminek az a célja, hogy a közzétett adatok rendszeresen felfrissítésre kerüljenek. '95. október 30án jelent meg először a hír, mely szerint a társaságnak likviditási nehézségei vannak. Az értékpapírtö rvény 34. §a alapján a társaság ezt szabályosan két országos napilapban és a tőzsde hivatalos napilapjában közzétette. Bár a '95. december elején esedékes fizetési kötelezettségnek még eleget tudott tenni, ezt követően nyilvánvalóvá vált, hogy a márciusb an esedékes újabb fizetésre már nem lesz képes, ezért 1996. január 23án a társaság felszámolását határozták el. A kérdés tehát az lehet, hogy a társaság által az utolsó kötvénykibocsátáshoz készített és aláírt tájékoztatóban foglalt adatok valódiak voltake, a tájékoztató tartalmazotte minden akkor ismerhető pénzügyi és gazdasági információt. Ennek feltárása érdekében a felügyelet múlt év novemberében megbízott egy könyvvizsgáló céget, amelynek jelentése alapján megerősödött a felügyelet azon feltételezés e, mely szerint a társaság fizetési problémái már az utolsó kibocsátáshoz kapcsolódó tájékoztatók készítésekor is láthatóak voltak. A kibocsátási tájékoztatók azonban erről nem tettek említést, tehát a befektetők nem kaptak meg minden olyan információt, am i döntésükhöz fontos. Annak megállapítása azonban, hogy a feltételezés valóse, a bíróság feladata. Reagálnom kell a képviselő úr interpellációban elhangzott állítására is. Az interpellációban megnevezett, a társaság felügyelőbizottságába megválasztott sze mélyek nem a Pénzügyminisztériumot képviselték a társaságban, bár mind a ketten a Pénzügyminisztériumban
