Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
22 DR. SZÁJER J ÓZSEF (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jó ízlés és a minden embertársunkat egyaránt megillető kegyelet úgy kívánja, hogy az elmúlás eseményei ne kerüljenek az evilági politikai küzdőtérre. A tisztes eltemettetés joga, az a jog, hogy választása szerint v alaki milyen földben nyugodhassék, olyan alapvető erkölcsi norma, hogy még azt is megilleti, aki olyan rezsim vezetője volt, amely ettől az örök emberi jogtól is megfosztotta ellenfeleit. Ezért mai hozzászólásomat azzal kezdem, hogy annak tárgya miatt a ko rmány helyett kérek elnézést néhai Grósz Károly családjától - mert nem mi, hanem az MSZPSZDSZkormány tett az előző rezsim üldözötteinek és a társadalomnak az érzékenységével mit sem törődve, a politika tárgyává egy egyébként családi kegyeleti aktust. Kor mányközleményből tudhattuk meg, hogy a szocialistaszabaddemokrata kormány gyászolja Grósz Károlyt, és részt vállal eltemettetésében. A temetésen a szocialistaszabaddemokrata kormányt annak egy minisztere képviselte. A kormány a magyar állam és polgárai n evében az előző rezsim állampártjának utolsó főtitkárát, demokratikusan soha senki által meg nem választott népköztársasági, minisztertanácsi elnökét részesítette a hivatalos gyászban. Annak a rezsimnek a vezetőjét, amely megfosztotta polgárait az alapvető jogaitól, és negyvenéves dicstelen működésével olyan gazdasági csődbe vitte Magyarországot, amelynek felszámolása még több emberöltőig fog tartani. Az MSZPSZDSZkoalíció azt a Grósz Károlyt gyászolja és állítja be haladó reformer politikusként hivatalos nyilatkozatában, aki fiatal kommunistaként szerepet játszott az '56os forradalom leverésében; azt, aki MSZMPfőtitkárként szétverette a temetetlen Nagy Imrét méltató '88. június 16ai megemlékezést; aki betiltotta az ellenzék október 23ai megmozdulását; aki yamahás rendőrattakkal gázoltatta le a brassói szolidaritási tüntetést - és aki fehér terrorral riogatta az ország népét. A kormány gesztusa, semmi kétség, szimbolikus és politikai. Azt az újra divatos, a múltat orwelli módon átírni kívánó, történelemh amisító szemléletet tükrözi, amely nem tesz különbséget a '90 előtti és utáni, a diktatórikus és szabadon választott kormányzatok között. Mindez arról árulkodik, hogy az ország mai szocialistaszabaddemokrata vezetése politikai eszmeiségét, önképét tekintv e a Kádárrezsimmel való politikai folytonosság alapján áll. Tisztelt Ház! Mindez nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy a mai kormány vezető pártja és a mai miniszterelnök hivatalos formában még egy bocsánat erejéig sem számolt le állampárti múltjával. A mi sze münkben hitelesebbnek is tűnik ma, amikor elvtársukat, az egykori MSZMPfőtitkárt kísérik utolsó útjára, mint volt az '89ben, amikor szinte tülekedtek, hogy mintegy szerencsehozó talizmánként megérintsék Nagy Imre koporsóját. Annál különösebb az SZDSZ ass zisztálása - a Mérleg utca kínos és cinkos csöndje. Tisztelt Szabaddemokraták! Akkor, 1989ben, amikor az Ellenzéki Kerekasztal pártjai együtt küzdöttek a kommunista pártállam lebontásáért, nem erről volt szó! Amikor június 16án a Grószhuszárok egyformán verték és vették őrizetbe Demszky Gábort és Orbán Viktort, akkor nem erről volt szó! Nem arról volt szó, hogy a diktatúra egykori megszemélyesítőjét suttyomban majd szabaddemokrata segédlettel engedik be a demokratikus rendszer politikai pantheonjába! Vaj on már akkor is másképp vélekedtek, vagy csak időközben, a szocialista kormány bársonyszékeiben gondolták meg magukat? (Moraj a bal oldalon.) Netán hosszú bolyongás után az SZDSZ, a demokratikus ellenzékből indulva, a Hornkormány húsosfazekából kielégülve , az utolsó pártfőtitkár sírjánál leli meg végül önazonosságát - saját igazi gyökereit a múltban? (Moraj a bal oldalon.) A Fidesz emelt fővel vállalja múltját és szabadságküzdelmét. (Felzúdulás és derültség a kormánypártok soraiban.) Nekünk, fideszeseknek, miként '89ben, úgy '96ban sincs okunk arra, hogy köszönetet mondjunk az egykori állampárt politikai vezetőinek azért, hogy demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyvereik súlyánál fogva megtehették volna , nem léptek fel Pol P otéhoz, Jaruzelskyéhez, Lipengéhez vagy Rákosiéhoz hasonló módszerekkel.
