Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
206 megszüntető visszaesés lehetősége van. Gondolok itt elsősorban az egyéni vállalko zók terheinek képtelen növekedésére. Manapság vezetőink a szociális kihívások növekedéséről beszélnek. Úgy vélem, nem árt itt is emlékeztetni, hogy a kihívók nem e területeken keresendők, a birtokon belüliek féktelen önzése taszítja lefelé az egyre szélese bb rétegeket. A társadalomban nem működik a szolidaritás elve. OECDtagságunk közeledtével országunk a latinamerikanizálás felé tart. Az OECDnek az egy Mexikón kívül más latinamerikai tagja nincs; nem véletlenül. Felelős kormányzati politikával el kelle ne kerülni ezt a szakadékot, felvételi bizonyítványunk sötét lapjait is fényesebbre kellene kicserélni. Az OECDbe való belépésünk talán erre is kötelez minket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlé s! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDF. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Esti Hírlap 1996. január 29i számában "Másfélszáz millió új irodaházért" című, "Csáki szalmája a nyugdíjasok pénze" alcímű cikkében az Országos Nyugdíjbiztosító Igazgatóság nyíregyházi irodaépítéséről ad hírt. A cikk szerint az eredetileg 80 millió forintos beruházási költség az egyéves építés után az eredeti költség több mint kétsz eresére emelkedett, az alapozás idején pedig kifizették a szerződés szerinti összeg 98 százalékát. Az építkezés alatt lényegesen módosították a terveket, luxusberendezések beépítésével, és még több anomáliát sorol fel a cikk. Ez önmagában nem több, mint a már sokszor látott építőipari beruházás, ahol a beruházó és építési vállalkozó feltehetőleg összejátszva nyerészkedik. Miért érzem ezt olyan ügynek, amely a parlament elé hozandó? Először is, mert miközben a nyugdíjasok ellátása jelentős költségvetési forr ásokat igényel, amikor a nyugdíjkorhatár felemeléséről tárgyalunk, amikor ez a kérdés a társadalom állandóan fennálló nyugtalanító témája, és a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Önkormányzat megosztására hivatkozva, növekedő adminisztráció miatt sorozatba n hallunk jelentős új épületek beruházásáról a nyugdíj- és egészségbiztosítás területén, szóba sem kerül, hogy esetleg meglévő, kiürült épületekbe is be lehetne költöztetni ezeket a hivatalokat. Ami ebben az ügyben különösen figyelmet érdemel, hogy e jelen tős tőkét lekötő beruházásokat és azok módosításait a sokszor szakmailag felkészületlen apparátus zsebből, közgyűlési jóváhagyás nélkül vagy részletes beruházási tervek, a megvalósítás feltételei és a költségek elemzése nélkül határozzák el. Nincs kialakít ott ellenőrzési mechanizmus, a jelentős módosításokról és többletköltségekről a hivatal nem tájékoztatja az önkormányzatot. Mindazt, amit most elmondtam, az újságból és csak annak a tájékoztatása alapján állapítottam meg. Ez tehát önmagában nem lehet vád, csak figyelemfelhívás egy jelenségre, mely joggal kelt felháborodást a nyugdíjasok és a nehezen élő állampolgárok körében. Az ilyen és hasonló szóbeszédek esetében egyedül a pártatlan, gondos vizsgálat és eredményeinek a törvényesség figyelembevételével va ló nyilvánosságra hozatala nyugtathatja meg a közvéleményt. Ezért javaslom, hogy bízzuk meg az Egészségbiztosítási Önkormányzat és Egészségpénztár gazdaságosságát és törvényességét vizsgáló országgyűlési bizottságot, hogy vizsgálja ki az esetet és annak ka pcsán az egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás területén a beruházások tervezési, engedélyezési, lebonyolítási gyakorlatát, műszaki és gazdasági ellenőrzését, és kérjük meg a bizottságot, hogy a vizsgálat eredményéről tájékoztassa az Országgyűlést. Köszö nöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
