Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter együttes expozéja a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslatról, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott... - A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslat, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából fakadó kötelezetts... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
1960 feleslegesen az időnket, amikor ezt a törvényt megvitatjuk és elfogadjuk - gondolom, teljes konszenzussal , mert ez a törvény teremti meg azt a jogalapot, hogy a Magyarországon esetleg elfogott háborús bűnösöket ne a saját országuknak adjuk ki, ne Magyarországon vonjuk őket felelősségre, hanem a minden ilyen ügyre vélhetően egységes normákat alkalmazó - függetlenül attól, hogy melyik oldalról követték el a bűnöket , egységes normákat alkalmazó - Hágai Nemzetközi Bíróságnak adjuk ki, amely ilyen tekintetben a korábbi egyezmények értelmében nem létező bíróság volt. Ez egy új fejlemény, hogy ez az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése következtében felálló és joghatóságot kapott bíróság lett, amely bíróságot a Magyar Köztársaság hatóságainak meggyőződésem szerint minden eszközzel támogatniuk kell abban a küldetésében, hogy ne maradhassanak büntetlenül szörnyű bűntettek, amelyeket a XX. század végén Európában követtek el. K öszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP. (12.30) (A jegyzői széket Sasvári Szilárd foglalja el.) HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház ! Magam csak a második törvényjavaslathoz a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájához szeretnék hozzászólni. Nem vagyok jogász, elsősorban volt emberjogi aktivistaként és az emberi jogi bizottság tagjaként szeretnék néhány általános megjegyzést tenni elnök úr szíves türelmét megkockáztatva valóban az általános vita szellemében ezzel a törvényjavaslattal és által ában a humanitárius jogot súlyosan sértő bűncselekmények megbüntetésével kapcsolatban. Tisztelt képviselőtársaim talán megengedik, hogy egészen röviden egy személyes élményemmel kezdjem a beszédemet. 1989ben egyik megalapítója voltam Magyarországon az Amn esty International nemzetközi emberjogi szervezet magyarországi alapsejtjének, hiszen akkor még valóban körülbelül csak tucatnyian voltunk. Amikor 1989 decemberében Nicolae Ceausecu román diktátort kivégezték, más megfogalmazás szerint egyszerűen lepuffant ották vagy meggyilkolták, akkor magunk is némi megütközéssel hallottuk, hogy az Amnesty International londoni központja tiltakozott a diktátor és felesége kivégzése ellen. Mondanom sem kell, hogy akkori barátaink, ismerőseink és általában az Amnesty Intern ational tevékenysége iránt érdeklődő közvélemény magánbeszélgetésben és a sajtóban egyaránt megdöbbenve fogadta az emberi jogi szervezetnek ezt az állásfoglalását. Idővel azonban, ahogy megtanultuk a jogállam szabályait, a jogállam működését, azt hiszem, m indannyian kezdjük megérteni vagy már megértettük, hogy az emberi jogok súlyos megsértését minden esetben meg kell büntetni, az emberi jogok megsértőit azonban csak törvényes keretek között, a jogi szabályok betartásával lehet büntetni, megbüntetni. Pontos an ebben különbözik a jogállam vagy pedig nemzetközi szinten a nemzetközi jogrend az emberi jogok megsértőinek a jogtalan viselkedésétől és gondolkodásától. Az emberi jogok megsértésével kapcsolatban mindenképpen utalni kell arra, hogy semmiképpen nem lehe t szó kollektív büntetésről. Mindig arról van szó, hogy a bűncselekményeket egyének követik el, legyenek bármilyen magasrangú politikusok is, és ezeket az egyéneket kell megbüntetni. Ilyen értelemben tehát egyetlen háborúban sincs bűnös nép, csak bűnös pol itikusok, bűnös parancsnokok vagy bűnös katonák vannak. A magyar nép és elsősorban a kisebbségbe került magyarság a trianoni békediktátum után többszörösen megszenvedte a kollektív bűnösségnek a jogtalan, de annál gyakrabban használt kategóriáját és arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy magyarországi kisebbséggel, a németséggel szemben is kvázi vagy lényegében a kollektív bűnösség elvét vetették fel. Ilyen
