Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A természet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
1880 lehetőséggel rendelkezzék, és szűkös ipari vagy foglalkoztatási lehetőségek esetén is megtalálja megélhetési lehetőségeit. Összefoglalva: a m ezőgazdaságot olyan komplex tevékenységnek tekintjük, amely a természeti erőforrások meghatározott körének - földterület, éghajlat, természetvédelem, élőlények - hasznosítására, megőrzésére és fenntartására, továbbá bővítésére szerveződött az emberi szüksé gletek és más gazdasági tevékenységek igényei egyre bővülő körének kielégítése céljából. Mint tudjuk, a mezőgazdaság helyhez kötött tevékenység. Már a vadászati törvénynél is említettem a föld tulajdonjogának fontosságát. Ennélfogva kapcsolata a vidéki tér ségekkel eddig is természetszerű volt, de a jövőben még inkább szorosabbá válik. Hisz ahogy mondtam, a falu, a föld és az ott élő emberek sorsa egy és ugyanaz. Azt valljuk, mi kereszténydemokraták, hogy a vidéki térségek fejlesztése során a természet- és k örnyezetgazdálkodási, a termelési és fogyasztási szolgáltatásokat, funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Az egészséges vidéki szociológiai viszonyok, a megfelelő lakóhelyi feltételek és a vidéki lakosság megélhetése csak ilyen integrált, szerves térsé gi politika esetén képzelhető el. Különösen érvényes kell legyen a komplex felfogás a legfontosabb nemzeti kincs és erőforrás, a föld, de nem utolsósorban a víz, az erdő, a természetes élőlények tekintetében is. Az összes anyagi erőforrások közül a legjele ntősebb és legkülönlegesebb erőforrás a föld. A föld különleges erőforrás jellegének megértése nélkül helyes törvényi szabályozás sohasem lesz kialakítható. A magántulajdon és a piacgazdaság kiépítésének bűvöletében sajnos még ma is sokan, felelős vezetők sem akarják tudomásul venni, hogy a föld olyan különleges erőforrás, amely sohasem lehet olyan korlátlan tulajdon tárgya, mint egy gép vagy más ipari eszköz. De ugyanakkor gazdátlan sem lehet. Ma már világosan bebizonyosodott, hogy az állam vagy a tagoktól elidegenedett szervezetek nem lehetnek gondos gazdái a földnek. A föld nemcsak mezőgazdasági erőforrás, hanem a közösségek és a számukra nélkülözhetetlen élővilág élettere is. Emellett bármilyen gazdasági tevékenységhez földre van szükség. Az ember nem le het otthon a földön, ha nem képes helyesen bánni a földdel és környezetével. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, mondotta Tamási Áron, nagy erdélyi írónk. A város és a falu legyen az ott élő emberek otthona. De az otthon nem csak a ház vagy a lakás. Az otthon az utca, a tér, a település határában lévő földek, erdők, tavak, patakok vize is. A földhöz kötődő tevékenységnek, s így a tágabb értelemben vett természetvédelemnek legalább három feladata van. Az embert állandó érintkezésben kell tartani az élő természettel, amelynek ő maga is rendkívül sebezhető pontja. Emberarcúvá kell formálni s meg kell nemesíteni az ember tágabb környezetét, és meg kell teremtenie az élelmiszereket és egyéb anyagokat, amelyekre az emberiségnek szüksége va n. Végső soron a földhasználat, a mezőgazdaság és a természetvédelem tehát olyan összehangolt, komplex programot tesznek szükségessé, amely lehetővé teszi az egymással gyakran ellentétben álló célok mindegyikének a lehető leghatékonyabb megvalósulását. Ami kor a törvényjavaslat néhány gondolatára kitérnék, engedjék meg, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban kifejtsem véleményemet, mert konkrétan ez a javaslat egy bizonyos részében ki akarja terjeszteni a védett területek arányát. Ezen kiterjesztéseknek felt étlen, országos gazdaságossági kihatásai vannak, mint azt már előttem szólók is elmondották. Szükséges lenne egy közgazdasági hatástanulmánnyal felmérni ezen kihatások összességét. Például a törvényjavaslat foglalkozik a védetté nyilvánított területek gazd álkodóinak a korlátozásból adódó többletköltség megtérítésével. Nem foglalkozik viszont a gazdálkodót ért kár megtérítésével. Például egy erdőrész védetté lett nyilvánítva. Ezért az ott lévő faanyagot az erdőbirtokosság nem termelheti ki, ezzel már kár éri őket. Erre élő példát tudok megnevezni. Zemplén térségében egyik kisközségben egyik erdőbirtokosság területén az állomány 160 éves. Állapota napról napra romlik, szó szerint rohad a területen, és nyolc éve nem termelhetik ki, mert kapcsos korafű van az er dőrészben. (Mészáros Béla: Korpafű.) Igen, bocsánat. (Közbeszólás: Latinul
