Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1835 Ez ellen a diszkrimináció ellen, ezek ellen az előítéletek ellen szólt Zwack Péter képviselőtársunk megítélésem szerint igen megindítóan, és valóban úgy gondolom, igaza van. A dolgot azzal kell kezdeni, hogy a mindannyiunkban valahol magunkban rejlő előíté letek ellen próbálunk fellépni. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem elegendő toleranciakampány; nem elengedő a másságot, a kisebbséget elviselő, azt szerető kampányokat indítani, de úgy gondolom, nem vitatható ennek a szükségessége sem, legalább is az Európa Tanács 40 tagországa nem vitatta. E 40 tagország között nem vitatta az Európai Unió és az OECD egyetlen tagországa sem, hogy ilyen kampányra is szükség van, hogy szembe kell szállni azzal a - Pokorni Zoltán képviselőtársamnak teljesen igaza va n - katasztrofális méretű előítélettel, intoleranciával, ami ebben a társadalomban többek között a cigányokat is sújtja. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azonban leszögezni, hogy előítéletek ellen, diszkrimináció ellen nem lehet szelektíven küzdeni. Ne m lehet azt mondani, hogy a cigányellenes előítéletek ellen küzdök, más, ugyanolyan - megítélésem szerint ugyanolyan - elítélendő előítéletek ellen viszont nem, sőt azokra adott esetben politikai érdekből rájátszom. Ilyen megkülönböztetés nem létezik. Vagy elismerem azt, hogy az ember szabadságának egyedüli korlátja más ember szabadsága, de az viszont korlátja, vagy nem veszek erről tudomást, és azért, mert megtehetem, korlátozni próbálom a másik szabadságát, csak azért, mert nem tetszik nekem a bőrszíne, a z anyanyelve, a származása vagy a szokásai. Úgy gondolom, mindannyiunknak az előző változatot kellene követnünk. Elhangzott az országgyűlési képviselet, illetőleg a kormányzati struktúra kérdése a cigánysággal kapcsolatban és általában a kisebbségekkel kap csolatban. Úgy gondolom, abban, hogy a cigányság és általában a kisebbségek országgyűlési képviseletét mindeddig nem sikerült megoldani, nem diszkriminációt, hanem alkotmányjogi problémát kell keresni. Úgy gondolom, az éppen folyó és reményeink szerint sor on levő alkotmányozás során kell erre a problémára megoldást találni. Ami a kormányzati struktúrát illeti, miniszterelnök úr elmondotta, nem zárkózunk el a kormányzati struktúra semmilyen ésszerű átalakításától, ugyanakkor azonban szeretném felhívni a figy elmet arra, hogy nem elsősorban az átszervezés, nem elsősorban a struktúra átalakítása az, amivel a probléma magvához közelebb férkőzhetünk. Legyen intő példa valamennyiünk számára az egykor volt Szovjetunió egykor volt kormánya, amelyben száznál több mini szter foglalt helyet, és egy időben melegvízügyi miniszter is volt, de ez a szovjet városok melegvízellátását semmivel nem javította. (16.10) Azt gondolom, hogy mindenekelőtt jól megfontolt programokkal, projektekkel, konkrét, szakmailag megalapozott tevék enységgel lehet e problémán segíteni, és ha ezeknek a projekteknek az irányítása, a koordinálása szükségessé teszi a kormányzati struktúra módosítását, akkor módosítani fogjuk azt. Önmagában a megoldás céljával módosítani a kormányzati struktúrát nem sok é rtelme van. Felmerült az a kérdés, hogy mit tett a kormány. Mielőtt erre rátérnék, szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, azoknak van igazuk, akik azt mondták, hogy nincs és nem is lesz Magyarországon olyan kormány, amelyik azt mondhatja majd el magáról, hogy ő oldotta meg ezt a problémát. Ez egy valóban nem kormányokon, hanem nemzedékeken átívelő feladat, amelyet meg kell oldani a cigánysággal kapcsolatban. Egymást követő kormányok egymás tevékenységére épülő munkája lesz az, amelyik el fog vezetni a mego ldáshoz vagy előbb talán csak a problémák enyhítéséhez. Azt gondolom, e tekintetben nincs szégyenkeznivalója a jelenlegi kormánynak. Mindenkinek, aki a cselekvés lassúságát kifogásolta, igaza van, mert hiszen nem lehet elég gyorsan cselekedni a súlyos prob lémák láttán. De úgy gondolom, igaz az a mondat, hogy nem volt a magyar történelemben az elmúlt évtizedekben olyan kormány, amelyik ugyanannyit vagy ennél többet tett volna a cigányság kérdésében.
