Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1821 Szeretném tisztázni, hogy ilyen eltérésre - értelmezésünk szerint - a Házszabály rendelkezései nem adnak módot. Itt házszabályi rendelkezéseket kell felülvizsgálni. Arra kére m önöket, hogy ügyrendi kérdésben a dolognak ezt a részét zárjuk le; a Házszabály felülvizsgálatánál kérem, hogy ezeket a kérdéseket vessék fel. Soron következik Götzinger István, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Tóth István, a Magyar Dem okrata Fórum részéről. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! A berniek talán évszázadok óta úgy tartják, tartották augusztus 1jén nemzeti ünnepüket, hogy délután felmentek a városközel i hegyre, és az ismerős baráti családok ott együtt költötték el a magukkal vitt elemózsiát, elfogyasztották a magukkal vitt italt. Ők nem szerették az ünnepi beszédeket, ez nem is igen divat Svájcban, és a családi, baráti körben, ha nem is beszéltek róla, de tudták, hogy Svájc nemzeti függetlenségéről, Svájc évszázados hagyományairól van szó, azokról a demokratikus hagyományokról, amikről ők nem szoktak beszélni. Néhány év óta a berniek nem nagyon járnak fel a Gurtenre. Pár éve engem egy ismerős család felv itt. Azt mondják, valahogy túl mediterránná, túl vásárivá vált ez az ünnep. Ők már nem tudnak annyira családiasan együtt lenni, mert sok török és sok délolasz, szicíliai jár ki az ünnepekre. Egymásfél évtizeddel ezelőtt Svájcban, mielőtt Jura elszakadt a berni kantontól, az elszakadást megelőzően Jura területéről egy csoport bejött Bernbe, és egy esti vagy éjszakai órában a belváros főutcájának szökőkútjain megrongálták a szobrokat. A svájciak nyugtalanok és tanácstalanok. Azt mondják, hogy egy népszavazás sal el lehet intézni, hogy önálló kantonná váljon Jura, miért kellett ötévszázados szobrokat megrongálni emiatt. Tanácstalanok és nyugtalanok, mert ők svájciak, és ők mint svájciak, számukra is, de önmaguk számára is a demokrácia, a türelem példaképei. Tal án Bernben vagy különösen a francia nemzetiségű Lausanneban ma is elképzelhetetlen, hogy egy őshonos lausannei akár egy törökkel, akár egy olasz vendégmunkással ne lenne pontosan ugyanolyan udvarias, egy lépcsőn találkozva vagy egy kijáratnál ne engedné maga elé, sőt enyhén meg is hajol előtte. Mégis nyugtalanok, mert nem annyira egyszerű a multikulturális kérdés. Nem annyira egyszerű a tolerancia, nem annyira egyszerű mindig a mások elviselése. Ha őszinték akarunk lenni, tudnunk kell, hogy ez nagyon komo ly emberi feladat. S én ezzel az őszinteséggel szeretnék erről a problémáról beszélni. Azt hiszem, nem túlzás az a kijelentés, hogy a magyar cigányság történelme egyik legnehezebb időszakát éli. Elveszítette mindazt, ami évszázadokig lehetővé tette, hogy a többségi társadalomból ugyan kirekesztve, de a többségi társadalom mellett fenntartva önmagát, közösségi szervezetét, megőrizze értékeit, kultúráját, identitását. Az elmúlt évtizedek általános társadalom- és gazdaságpolitikája következtében a cigányság me gélhetését biztosító tradicionális foglalkozások megszűntek, hagyományos társadalmi, közösségi szervezete szétrombolódott, közösségi értékrendszere, kultúrája eltorzult. A sikertelen asszimilációs politika nem eredményezett valódi integrációt a többségi tá rsadalomhoz, csupán egy passzív alkalmazkodást, egy olyan kényszerű alkalmazkodást, amely lényegét tekintve nem változtatta meg viszonyát a többségi társadalomhoz. De lehetővé tette, hogy a minimális létbiztonságot élvezze egy általános foglalkoztatási, il letőleg munkakötelezettséghez kapcsolódó állami újraelosztás révén. A rendszerváltozásnak nevezett folyamatban kíméletlenül lelepleződött a korábbi asszimilációsintegrációs törekvések sikertelensége. (15.00) A munkapiacról kiszorulva a cigányság mindent e lveszített, még azt az esélyt is, hogy megkapaszkodjon a társadalom peremén. Az elszegényedés, a leszakadás, a társadalom
