Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1809 piaci jö vedelmek mértékét meghaladó domináns eleme a jövedelemszerkezetnek. Mára a családok közel 60 százaléka kereső nélkül maradt, mint ahogy ezt többen idézték, így azokban a családokban, ahol a gyermekek után járó családi pótlék vagy a rendszeres nevelési segé ly az egyetlen fix jövedelem, nem túlzás azt mondani, hogy a gyermek vált a családfenntartóvá. A korábbi szintnek csaknem háromszorosára értékelődött fel az egyéb szociális jövedelmek súlya is a cigánycsaládok jövedelemszerkezetében. A legális gazdaságból drámai mértékben kiszoruló, menthetetlenül marginalizálódó cigányság természetes életösztönének tekinthetjük azokat a jeleket, ahogy megpróbálnak helyet szorítani maguknak az informális szektorban. Csakhogy mára a válság sújtotta térségekben részben az olc só külföldi munkaerő okozta konkurencia miatt majdnem olyan nehéz fekete bérmunkához is jutni, mint álláshoz. Így marad a gyűjtögetés, böngészés, kereskedés és a legteljesebb egzisztenciális kiszolgáltatottság. Emlékezetes, hogy tavaly egy kisgyermek halál ához vezetett, hogy a környezetében kellő szakismeret nélkül szükségből használt akkumulátorok feldolgozásával foglalkoztak a felnőttek. Tisztelt Képviselőtársaim! A cigánycsaládok, a cigány lakosság életében ugyancsak felértékelődött a segélyezés szerepe, nem kis gondot okozva a forráshiánnyal küszködő önkormányzatoknak. Nemcsak a segélyezésre fordítható összeg változik településenként, hanem az a mód is, ahogy a hatékonyabb felhasználás érdekében a folyósítás technikai megoldásáról az önkormányzatok rende lkeznek. Egyre többen állnak rá a természetbeni segítségnyújtásra. A kilátástalan falusi élethelyzetből sokan menekülnek a városba vagy éppen a fővárosba szerencsét próbálni, de csakhamar a hajléktalanszállón találják magukat egy nem kevésbé reménytelen pe rspektívában. A rendelkezésemre álló néhány percben a hátrányoknak ebből a komplex halmazából szeretnék kiemelni egyet, amely önmagában ugyancsak nem kezelhető, de mindenképpen sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint ahogy például ma is beszéltünk róla. Ez pedig a cigány lakosság egészségi állapotának kérdése. A Látlelet című, egyebekben egész jól megszerkesztett összeállítás adós marad ezekkel az információkkal, mindössze két mondatban érinti a témát és nem kap hangsúlyt az a drámai tény sem, hogy becslések szerint a cigány lakosság várható átlagos élettartama mintegy 10 évvel rövidebb, mint az egyébként nemzetközi összehasonlításban is szégyenletesen alacsony magyar átlag. Nincsenek pontos adataink, nincsenek olyan országos, empirikus vizsgálatok, amelyek e nnek a rétegnek a morbiditási viszonyait írnák le. Annyi azonban bizonyos, hogy újra nagyobb arányban terjed közöttük a tébécé, a káros szenvedélyek, az alkoholizmus, a dohányzás előfordulása magasabb az átlagosnál, és az ezekhez a rizikótényezőkhöz kapcso lódó betegségek is gyakoribbak. A kilátástalanságból fakadó önsorsrontás betegít, a beteg ember pedig még hátrányosabb helyzetben van a munkaerőpiacon, nem kap munkát, és ezzel a kör bezárult. Mi most a teendő? A rendszerváltás előtt a politika a cigányság problémáit alapvetően szociális kérdésnek tekintette, mára ez a szemlélet örvendetesen sokat változott. Érződik az a kormányzati politikai szándék, amit a cigányság helyzetével kapcsolatos legsürgetőbb feladatokról szóló decemberi kormányhatározat is jól illusztrál, hogy komplex cselekvési programban kellene kezelni a kérdést, amelyben a legfontosabb részprogramok az oktatás és a foglalkoztatás területére irányulnak. Ehhez azonban pénz kell, mégpedig nem is kevés. A kormányhatározat a szociális ellátások t erén egyedüli gondolatként speciális lakásépítési program kidolgozását ígéri. (14.00) Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon sok család számára megoldás lenne, ha a szociálpolitikai támogatást esetükben nem csak építésre, tehát új lakás építésére, hanem vásárl ásra is fel lehetne használni: az első lakáshoz jutáshoz. Súlyos hiányossága azonban a határozatnak, hogy egyetlen szó sem esik benne az egészségvédelemről, pedig itt is bőven lenne tennivaló. Kétségtelen, hogy az egészségnevelés, a prevenciós szolgáltatás ok eddig kialakult módszerei a cigányság számára inadekvátak, sem anyagilag, sem kulturálisan hozzá nem férhetőek. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet azonban évek
