Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP):
1804 akkor is, ha sajnálatos módon a parlamenti képviselők nem olyan mértékben vesznek részt az ülésen, mint amilyen mértékben kezdeményezték , ha valóban végiggondolja mind a parlament, mind a ko rmányzat, hogy nem szép szavakat kell mondani, hanem programokat kell beindítani. Nem azt kell mondani, hogy mit kellene csinálni, hanem azt kell mondani, hogy ezt kell csinálni, és erre pénzeszközöket is ad; másrészt feltételeket biztosít és bevonja a cig ányokat is ezeknek a programoknak a kidolgozásába és megvalósításába. Az előbb Horn Gábor képviselő úr - sajnos elment, mégis kénytelen vagyok elmondani, bár nem szeretek senkinek a háta mögött nyilatkozni - azt mondta, hogy most először 100 millió forinto t fordít a kormányzat a cigány programokra. El kell mondjam, hogy '92ben már ennél többet fordítottunk, '93ban, '94ben 167 millióból 120 milliót fordítottunk erre. Tehát ne csapjuk be egymást. Természetesen a 120 millió sem volt elég és ez a 100 millió sem elég. De akkor tudunk igazán őszintén egymás szemébe nézni, ha vállaljuk tetteinket és vállaljuk azok következményeit is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Kristyánné Aknai Erzsébet, a Magyar Szocialista Párt részéről. Őt követi majd Katona Tamás, a Magyar Demokrata Néppárt részéről. Megadom a szót Kristyánné képviselő asszonynak. KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP) : Köszönöm a szót, elnöknő! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Talán nem megle pő, hogy pedagógusok következnek egymás után; én is az oktatásról szeretnék hangsúlyosan szólni. A kisebbségi oktatásról, mert úgy gondolom, a cigány kisebbség sajátos helyzetéből adódóan sajátosan adódik az oktatási kérdés is. Az oktatást valamennyi párt és valamennyi társadalmi szervezet is stratégiai ágazatnak hirdeti. Ha ez igaz, akkor ennek többszörösen igaznak kell lennie a cigányság számára is. Olyan terület lehet, amelynek fejlesztése hosszú távon ugyan, de sikerrel kecsegtethet, mivel ennek hatása van az egész problémavilágra. A közoktatás fejlesztése a cigányság felemelkedésének kulcskérdése, s ebben egyetértek korábban szóló képviselőtársaimmal. Nézzük meg, hogy milyen a cigány tanulók helyzete ma az oktatásban, milyen lemaradás mutatkozik. Képese a mai oktatási rendszer ezeket a lemaradásokat felszámolni, esélyt adni a cigány tanulók számára? Milyen módon, milyen oktatási módszerekkel lehet sikeres a hátrányok felszámolása? Az oktatásban részt vevő cigány tanulók számáról, előrejutásuk lehetősége iről szeretnék szólni. A statisztikák szerint a tanulók közel 8 százaléka cigány vagy cigány származású. A települési megoszlás is egyenetlen, 70 százalékuk olyan iskolába jár, ahol 10 százaléknál magasabb a cigányok aránya, ebből 42 százalék jár olyan isk olába, ahol egyötöd rész a cigány tanuló. Az 1993as adatok szerint a cigány tanulók 77 százaléka fejezte be az általános iskolát. Ez a szám örvendetesen javult erre a szintre az utóbbi 20 évben, de még az általános iskolát el nem végző 23 százalék is nagy on magas. Összességében azt mondhatjuk, hogy a cigány és nem cigány tanulók oktatási szintkülönbsége egyre növekszik. Különösen megmutatkozik ez a közép- és felső szinteken. Mindössze 13 százalék a szakképesítéssel rendelkező, 1 százalékuk az érettségit sz erző és 0,2 százalékuk jut el csak a felsőoktatásba. Itt tehát nem tapasztalhatunk javulást. Vajon miért nem? A kérdésre, azt hiszem, az alapfokú oktatásban kell keresnünk a választ. Az óvodai nevelés szerepe, fontossága a cigánycsaládok számára még nem mi ndenütt egyértelmű. Az 5. életévtől óvodai foglalkozásokon résztvevők nagyobb eséllyel kezdhetik meg az iskolai tanulmányokat és még nagyobb eséllyel azok, akik 3 vagy 4 évet járnak óvodába. Más ingerkörnyezetből kikerülve, más nevelési követelményekkel, s zokásrenddel kezdik meg a beilleszkedést, és ebből következően a tanulási folyamat is nehezebb.
