Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
1800 ösztöndíjleh etőségek egyre inkább rendelkezésre állnak. Jómagam legalább 600 olyan kisdiákról tudok, aki különböző magánalapítványok és közalapítványok segítségével rendszeres támogatást kap középiskolába járásra. De mi ez ahhoz képest, a sok ezer, sok tízezer emberhe z képest, kisemberhez képest, akiknek ma ezt a lehetőséget kormányzati szinten kell s kellene rövid távon biztosítani? Azt gondolom, hogy akkor, amikor ennek a kérdésnek a közoktatási vonatkozásairól beszélünk, talán nem fölösleges egy ilyen parlamenti vit anapon - főleg akkor, hogyha ennek reményeim szerint lesz folytatása - fölvázolni azt az oktatási programot, amelyben mi a magunk részéről tudunk gondolkodni, és amit a saját lehetőségeinkkel, szakmai, és mint kormánypárti képviselő nyilván a költségvetési lehetőségeinkkel támogatni tudnánk. Nyilvánvalóan alapvető kérdés: a probléma megoldása nem egy iskolatípushoz kötődik, hanem az egész közoktatás rendszeréhez. Akkor, amikor az óvodába járás az első nagy szelekciós elv ma Magyarországon, és egyre inkább j ellemző, hogy pont azok nem jutnak be az óvodákba, akiknek a leginkább szüksége van erre, akkor bizony nagy kérdés az, hogy tudjuke, és hogyan tudjuk biztosítani tömegesen azokban a régiókban, azoknak a gyerekeknek számára az óvodába járás lehetőségét, ak iknek mindennél fontosabb az, hogy melegben legyenek, hogy enni kapjanak délután is, hogy normális óvónői környezetben vagy óvó bácsi környezetben tudjanak megerősödni, a szülői környezettel közösen. Szeretném jelezni Pokorni Zoltán képviselőtársamnak, hog y példának okáért az óvodai normatívák 100 százalékkal emelkedtek 1996ban az előző időszakhoz képest. Azt is szeretném jelezni, hogy a kistelepülések kiegészítő normatívája bevezetésének egyik oka az volt, hogy őrizzük meg a kistelepülések kisiskoláit, ho gy nem lehet fölszámolni egy olyan nehéz gazdasági helyzetben és társadalmi feszültségek időszakában a kisiskolákat, példának okáért a roma lakosság miatt, és nem is történik ennek a felszámolása sehol az országban. Azt is szeretném jelezni, hogy a közokta tási törvény előkészítése során komolyan felvetődött, és a tervezetekben ez már szerepel is, egy olyan hátrányos helyzetű kiegészítő normatíva bevezetése, amely meggyőződésem szerint segítséget nyújtana, nyújthatna már rövid távon is ezeknek az intézmények nek, óvodáknak, általános iskoláknak a fennmaradására. Ezek persze mind kevesek, ezek az intézkedések, én ezt tudom. Különösen fontos az, hogy szakmai értelemben legyen előrelépés. Vannak olyan ó vodai programok, sajnos, nagyon kevés óvodában, de néhány tucatban ez már működik, ahol a szülőkkel közösen van lehetőség egyegy kisebbségi csoport, elsősorban a cigány lakosság számára az óvodai nevelésre, amit én mindennél fontosabbnak tartok. Az általá nos iskola ügyében egyrészt akár még javuló tendenciákat is mondhatnánk, mert szerencsére ma már tömegesen elvégzik az általános iskolát a romagyerekek is. Ugyanakkor ha megnézzük, hogy mi folyik az általános iskola falain belül, akkor már korántsem ilyen jó a helyzet. Létezik az úgynevezett etnikai nemzetiségi fejkvóta, ami egyébként jelentős mértékben megemelkedett, jobban, mint az összes többi normatíva 1996ban. Azt gondolom, hogy ezt sem célszerű elfelejteni akkor, amikor a finanszírozásról beszélünk. Ez a normatíva sajnálatos módon ma még ellenőrizetlenül, ellenőrizhetetlenül jut el az érintettekhez, nem lehet tudni, hogy ténylegesen azt szolgáljae ez a normatíva, amire az állami költségvetésben ez megjelent. Talán ebből a szempontból egy pici előrelé pést jelenthet az, hogy '96ban már az etnikai kisebbségi normatívához való hozzájutás feltétele legalább egy program létezése, az eredményesség vizsgálatával azonban még adósak vagyunk. Sajnálatos módon nem születtek meg, vagy ha megszülettek, akkor nagyo n nehezen hozzáférhetőek azok a helyi programok, tantervek, taneszközök, amik elengedhetetlen feltételei a kisebbségi ügyek, és elsősorban a roma, a cigányproblémák megoldásának az iskola falai között. Nincsenek meg azok a cigányság, mint kulturális egys ég, mint sajátos kisebbség létezését feldolgozó tananyagtartalmak ma az iskolarendszerben, amik elengedhetetlenül szükségesek lennének.
