Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1798 motiváló erőt, vonzerőt mutatni. A cigány társadalom ma valóban kétpólusúvá szakadt: egy igen jól képzett és nagyon aktívan dolgozó - mondjuk így - topértelmiségre és egy kizsákmányolt, szerencs étlen, az előbb jól körvonalazott, az előző hozzászóló által hűen lefestett, favágással, színesfémgyűjtéssel a mindennapi betevő falatot kereső széles tömegre. A mindenkori magyar kormány előtt még évtizedekig az a feladat áll, hogy megteremtse a magyar kö zéposztályt a cigányságnál is. Tudjuk, hogy ugyanez a feladata - természetesen más természetű, más alapról, de ugyanez a feladata - a kormánynak a többségi társadalmat illetően is. Ilyen értelemben valóban egy hajóban ülünk, egyazon feladatnak kell megfele ltetni a kormányt, amikor vizsgáljuk annak működését: mit tesz meg a magyar kormány a középosztály, a polgárosodás érdekében, amikor a többségi társadalomról van szó, és mit tesz meg ennek érdekében, amikor a cigányságról van szó? A kettőt valóban nem lehe t összemosni, mert lényegesen más alapról, lényegesen más szintről indít a két réteg. Az egyiknél a megőrzés, a valóban megteremtés, a másiknál pedig a semmiből való létrehozás feladata áll előttünk. És itt nem lehet elkenni politikai okoskodásokkal ennek a feladatnak a nagyságát. Mindenkinek igaza van, aki felhívja a figyelmet arra, hogy a rendőrségben él a másság iránti diszkrimináció, megkülönböztetés. Sőt, nemcsak a rendőrségben, hanem a magyar társadalomban. A gond nagyságát jól mutatja egy nemrégiben készült országos felmérés, mely szerint a 1418 évesek egyharmada - egyharmada! - cigányellenes; egyik északkeleti megyénkben - hadd ne nevezzük itt most meg - a lakosság tíz százaléka a cigányság túlzott támogatásának tulajdonítja a gazdasági helyzet roml ását, nyolc százalékuk pedig fizikai megsemmisítésükkel véli egyedül megoldhatónak a cigánykérdést. A helyzet jóval drámaibb, mint itt, a parlamenti plenáris ülésen elhangzott szép szavak alapján gondolnánk. A magyar társadalomban nem csökkent, hanem nőtt az intolerancia, nőtt a türelmetlenség. Nyilván olyan mértékben, ahogyan rosszabbodott az ő gazdasági helyzetük, ahogy rosszabbodott az állapotuk. Rosszabbodott, ha úgy tetszik, a versenyképes tudáshoz való hozzáférése a cigányságnak is. Ma kevesebben juth atnak be egyetemre, főiskolára, mint ezelőtt néhány évvel. Nem akarok ide nem illő módon utalni a kormány eltelt egyévi gazdaságpolitikájára. De bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor ma egy józsefvárosi nyugdíjas fél lemenni az utcára - mert bizony fél , vagy egy kisvárosban, kistelepülésen áramot vezet a szőlősgazda a kerítésbe, vagy hasba lövi azt a törökbálinti almaszedőt vagy barackszedőt, akkor ennek igenis megvan valamilyen módon az összefüggése, összeköttetése az adott kormányzati időszak működésév el. Hága Antóniát most nem látom a teremben, de rossz ízű - és szerintem feledésre méltó - epizód volt az, amikor ő az előző kormányhoz kötötte a barack miatt szerencsétlen és elfogadhatatlan módon meglőtt ember esetét, vagy éppen az Antallkormánnyal azon osította a szélsőjobb oldal felerősödését. Pont annak mondott ellent, amivel a mondatait kezdte: hogy nem szabad pártpolitikai csatározás tárgyává tenni ezt a kérdést, mert jóval nagyobb gondról van szó. Azért nem szabad - nem álszent farizeus magatartás m iatt nem szabad , mert a dolog tényleg nagyon feszítő. Azért, mert olyan nagy a gondkazal, olyan - ahogy itt mondták - szociális bomba az, aminek a tetején ücsörgünk és szép szavakkal bókolunk egymásnak, ellenzékiek és kormánypártiak. Aki nem néz szembe e nnek a gondnak a nagyságával és azt gondolja, hogy csak multikulturális tanfolyamok hirdetésével majd meg lehet változtatni ennek a gondnak a lényegét, alapját, aki finnyás értelmiségiként pusztán a tolerancia hirdetésével kívánja kezelni ezt a dolgot, az árt: árt a cigányságnak, és árt a többségi magyarságnak is. Csak az a magatartás vezethet itt előre, amire láttunk - én láttam - jeleket mind ellenzéki, mind kormánypárti sorokból. Aki nem felelelősségáthárító vitanappal, nem szép szavakkal kívánja ezt meg oldani, nem egy cigánypolitikai kormányzati brosúrával kívánja megoldani ezeket a kérdéseket, hanem valamennyi ágazatpolitikai kérdésben hajlandó érvényesíteni. Minden tiszteletem Radó
