Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
1791 azt az érdekes et és különlegeset, ami őt mássá teszi, érdekessé teszi, olyanná, akitől akár tanulhatunk is. Tudjuk jól, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok olyan eset történt Magyarországon, ami igazán felborzolhatta a kedélyeinket. Gondolok arra, hogy előfordult: nem szolgáltak ki valakit azért, mert cigány. Előfordult az is - akár egy budapesti egyetemen is , hogy nem engedtek be fiatalokat az egyetem klubjába azért, mert cigányok. Úgy gondolom, ha a szemléletmódunk vá ltozni fog, akkor ilyenek nem fordulhatnak elő Magyarországon. Nem fordulhatnak elő azért sem, mert hiszek abban, hogy a magyar társadalom többsége nem így gondolkodik, és elveti ezt a gondolkodást. Ennek hangot is kell adnunk. Azon kívül úgy érzem, hogy m a nagyon sok mindenről beszéltünk itt - én is sok mindenről szerettem volna beszélni. Az idő kevés, így nem biztos, hogy mindenre ki tudok térni. Nagyon sok szép és fontos gondolatot hallottunk. Nagyon remélem, hogy ezeknek a gondolatoknak lesz következmén ye is. Természetesen már önmagában az egy következmény - és ezt nem szabad lebecsülni , hogy itt beszélünk erről a témáról, s az ország közvéleménye foglalkozik ezzel. De valóban elindultak cselekvések az elmúlt időszakban, aminek kell hogy folytatása is legyen, többek között a mai vitanapra való tekintettel is. Úgy érzem, az egyik legfontosabb terület, ahol eredményeket kell elérnünk, az oktatás, az oktatás és a nevelés kérdése, hiszen rendkívül fontos az, hogy az oktatási rendszerben egyfelől tudjunk fig yelni a cigány tanulókra, azokra a sajátosságokra, amelyek a cigányság tanulását és oktatását befolyásolják, másfelől pedig tudjunk figyelni arra, hogy a többségi magyar tanulók és magyar fiatalok megismerkedjenek a cigány kultúrával. Nagyon örülök annak, hogy most már cigány meséket is találunk az olvasókönyvekben, nagyon örülök annak, hogy a televízióban - amely fontos kulturális médium jelen pillanatban - egyre több cigány fiatalt, cigány bemondót és bemondónőt láthatunk. Annak is örülök, hogy itt a tere mben is láthatom őket, vagy közülük néhányat. Ezek mind nagyon fontosak ahhoz, hogy előítéleteket tudjunk lebontani, és bizony az előítéletek gyakran a legnagyobb ellenségeink, és - ahogy mondtam - ezek változnak a legnehezebben. Személyes példaadással is elől kell járnunk, s ne haragudjanak, hogy talán kissé avítt fogalmat hozok elő, de bizony a közélet szereplőinek is nagyon vigyázniuk kell arra, hogyan foglalnak állást olyan kérdésekben, amelyekben az előbb említett másságról vagy egy kisebbség helyzetér ől van szó. Mindenki, aki a közéletben szerepel, személyes példával kell hogy elöljárjon. Nem fordulhatnak elő olyan kijelentések - normális körülmények között, kulturált körülmények között , amelyek ebben a Házban is elhangzottak, akár egyes kisebbségekr e vonatkozóan, akár bizonyos szexuális szokásokra vonatkozóan. Az ilyen lépések nem az Európába vezető utat kövezik ki, ellenkezőleg, hátráltatják az odaigyekvésünket. Végül engedjék meg - mivel említettem, hogy időm kevés, és valóban nem tudok mindenről b eszélni, amiről szívesen elmondtam volna a véleményem , hogy hadd reagáljak néhány megjegyzésre, ami itt a vitában elhangzott, pontosan annak keretein belül, hogy valóban építő jellegű legyen ez a vita, figyeljünk egymás gondolataira és vigyük előre az eg yes gondolatsorokat is. Egy képviselőtársam utalt itt erre, nem akarom a nevét mondani, de akinek az inge, az nyugodtan vegye magára, tehát a vita elején utalt arra, hogy nem többség és kisebbség problémájaként kell tekintenünk a cigányság helyzetét, merth ogy ő a magyar nemzet részeként tekinti a cigányságot. Úgy gondolom, az a képviselőtársam, aki ezt mondta, összekeveri a politikai nemzet és az etnikai nemzet fogalmát. (12.30) Büszkéknek kell lennünk arra, hogy az utóbbi időben a cigányság az identitását egyre erősebben megtalálja és egyre erősebben igényli ennek az őrzését, védését, kialakítását. Ez nagyon helyes. Ettől ők még természetesen ugyanolyan jogokkal rendelkező magyar polgárok, mint bárki más, de a
