Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter:
1756 Fontosnak tartom, hogy elkészüljön a közoktatási programhoz kapcsolódó cigány szakképzési program is. Még mindig az oktatásnál maradva: a cigányság szempontjából óriási jelentősége van a felsőoktatásnak is, mégpedig kettős é rtelemben. Egyrészt a felsőfokú képzésnek kellene a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb számban cigány értelmiségieket, pedagógusokat, jogászokat, közgazdászokat és egyéb szakembereket képeznie, másrészt a felsőoktatásnak biztosítania kell, hogy azok a s zakemberek, akik később, munkájuk során cigány polgárokkal kerülnek majd kapcsolatba, megismerkedjenek a cigány kisebbség kultúrájával, hagyományaival és a munkavégzésükhöz szükséges, a cigányságról szóló speciális ismeretekkel. Mint már említettem, a cigá nyság nyelvi és kulturális szempontból igen erősen tagolt kisebbség, ezért több nyelv és kultúrkör megőrzéséről kell egyidejűleg gondoskodnia. A cigány kultúrának most alakul ugyanakkor az írásbelisége; probléma továbbá, hogy a cigányság nem rendelkezik an yaországgal sem, amely kulturálisan és anyagilag támogatná őket. Nincs országos szerepkörű cigány közművelődési központ, múzeum, színház. A cigányság kisebbségi könyvtári szempontból is ellátatlan. A többi magyarországi kisebbségi kultúrával szemben a cigá ny kultúra nem egy polgárosodó kisebbség kultúrája. A meglévő hagyományőrző cigány közösségek lényegében az utolsó olyan csoportok a magyar társadalomban, amelyekben a népi művészet a mindennapi élet szerves része. (9.20) Ez kétségkívül a cigány kultúra me gőrzésének esélyét erősítő tényező. Másrészt viszont a cigány kultúráról kialakított kép egybecsúszik egy polgárosodás előtti, igen szegényes életmód képével, ezért az autentikus cigány kultúrának sokszor még a cigányságon belül is alacsony a presztízse. A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban, nem váltak a közműveltség részévé. Ennek megváltoztatására az elmúlt időszakban különböző kezdeményezések történtek. Így például a közoktatás tartalmi szabályozásában nagyobb hangsúly t kapott a Magyarországon élő kisebbségek kultúrájának oktatása, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával létrejött egy cigány kutatóintézet és egy cigány néprajzi dokumentációs központ a Néprajzi Múzeumban. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványon és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumon keresztül a cigány kultúra, a cigány lapok és a könyvkiadás támogatása többékevésbé megoldott. A cigány közművelődés még nyitott kérdése az, hogy a kisebbségi önkormányzat létrejöttével intézm ényesült kulturális autonómiát mennyire sikerült szilárd alapokra helyezni. Ehhez tudniillik kisebbségi kulturális intézményekre lenne szükség: cigány múzeumra, képtárra, művelődési központra egyaránt. Mivel a rendelkezésre álló szűkös költségvetési forrás okat elsősorban az egzisztenciateremtő és oktatási programok támogatására kell felhasználni, a cigány kulturális intézményrendszer kialakítása várhatóan többéves folyamat eredménye lesz. Az utóbbi években a cigányság szempontjából leglátványosabb fejlődést a cigány önszerveződés produkálta. A rendszerváltást követő években több száz civil szervezet alakult. Ezek többje egyszerre vállalt kulturális, szociális és érdekképviseleti funkciót. A cigányság emancipációja szempontjából döntő lépés volt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény elfogadása, mely a cigányság számára is lehetővé tette kisebbségi önkormányzatok megválasztását. Jelenleg 476 helyi cigány kisebbségi önkormányzat működik az országban. A polgári keretek között m űködő cigány önszerveződés történelmi előzmények nélküli folyamat. A cigány önkormányzatok még keresik a helyüket és az eszközöket, amelyek segítségével érvényesíthetik törvényben biztosított jogaikat.
