Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1743 ember kiteszi magát annak, hogy szakmailag minősítik a véleményét oly módon, hogy az nem felel meg a tárgyi valóságnak. Ha valaki elolvassa az Alkotmánybíróság határozatát, egyértelmű, hogy megállapítja, mi lesz a törvény 3. §a (1) bekezdése c) pontjának a szövege; annyi lesz, hogy: munkaszolgálat. Az sem volt kérdés az általános vita során, hogy rossz ez az alkotmánybírósági határo zat - mert valóban rossz, mert a törvény hatálya 1939től 1989ig terjed. Az eredeti jogalkotói szándék csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat után kívánt kárpótlást adni. Az indokokat nem kívánom most elmondani, mert nem annak a vitája folyik. De azt, hogy valóban volt alapja, mutatja, hogy a kormány hozzányúl az Alkotmánybíróság megállapította szöveghez - ami a magyar jogalkotás történetében precedens nélküli , és az Alkotmánybíróság által megállapított szöveget időhatárok közé szorítja. Ez az, amit Hasznos Miklós képviselőtársam joggal kifogásolt, hogy a magyar alkotmányosság történetében lehete precedenst teremteni, hogy az Alkotmánybíróság által megállapított törvényszöveget nem tágítja az Országgyűlés, hanem szűkíti. Mert ez - mondjuk ki nyíltan - szembehelyezkedés az Alkotmánybírósággal; ami, még egyszer hangsúlyozom, álláspontom szerint azért indokolt, de abban az esetben ki kell mondani azt is, hogy az Alkotmánybíróság nem minden esetben tévedhetetlen, és jó lett volna, ha ezen döntése előtt meghallgatja az érintetteket, mármint azokat, akik a törvényt előkészítették, mert adott esetben akkor nem ez lett volna a megállapított szöveg. De ha elismerjük, hogy az alkotmánybírósági döntés szelleme elfogadható, de az Alkotmánybír óság megoldásai nem mindig helytállóak, akkor viszont gyengülnek Tóth Pál képviselőtársamnak az érvei, amikor az előbbiek során mindig az Alkotmánybíróságra hivatkozott, hogy ezt mondta, így mondta és ekként mondta. Még egyszer hangsúlyozom, az Alkotmánybí róság nem mondta, hogy a deportálás és a kényszermunka során meghaltaknak a halál miatt többletkárpótlást kelljen adni, mert erre az esetre a nemzetgondozási díjról és a hadigondozási díjról szóló törvény vonatkozott, és ezt a sérelmet megfelelően rendezte . A szabadságelvonás többletkárpótlásáról szólt az alkotmánybírósági döntés. Mi a problémám a kormány által beterjesztett szűkítéssel kapcsolatban? El tudom fogadni a Hasznos képviselőtársam által elmondottakat, hogy maradjon úgy, ahogy az Alkotmánybíróság megállapította; ez az időhatály viszont így, ilyen megfogalmazásban indokolatlan. Indokolatlan azért, mert a munkaszolgálat - és nevezzük így együttesen, mert az valójában honvédelmi kötelezettség és közérdekű munkaszolgálat volt - jogintézményét a magyar jogban az 1939. évi II. törvénycikk vezette be. Ennek a törvénycikknek nem volt faji megkülönböztető jellege. 1942ben, az 1942. évi XIV. törvénycikkel, amely 1942. július 31én jelent meg a törvénytárban, vált faji jellegű diszkriminatívvá a munkaszolgál at - a jogszabály miatt. Az nem kizárt, hogy korábban, egyes esetekben - és ez százakat vagy ezreket is érinthet - volt parancsnoki önkény, de a jogi utat tekintve, amikortól egyértelműen megállapítható az állam felelőssége, a '42. évi módosítás az, ami le hetővé tette a diszkriminációt. Itt a probléma csak az, hogy a különféle munkaszolgálatos egységek elhelyezkedése és alkalmazása egészen eltérő volt. Voltak a hátországbeli alakulatok, voltak az üzemekben dolgozó alakulatok, és való ban voltak a frontokon, a hadműveleti területeken, a harctéri alakulatok alkalmazásában álló alakulatok. Miután az Alkotmánybíróság ezt a fogalmat törölte a törvényből, nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet visszahozni. A kormány azért megpróbálja az időhatárral érzékeltetni, hogy az 1939től kezdődő időszakban nem mindegyik munkaszolgálat után akar kárpótlást adni. De ebben az esetben viszont - miután már nem harctéri alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatról van szó , valóban felmerül az, hogy miért maradnak ki a Rákosiféle munkaszolgálatosok, akik ugyanúgy voltak hátországban alkalmazva, mint azok, akikre vonatkozik a kormány által beterjesztett '41es időpont.
