Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
1740 Ezért, valamint az alakulatok helyzetének vizsgálata során tapasztaltak alapján határozatot hozott, hogy javaslatot tesz azok felszámolására. Amikor az elmúlt időszak törvénytelenségeinek felszámolását megkezd tük, szükségesnek látszik e kérdés rendezése is. Ez a kérdés azóta nincs rendezve! Itt volna a lehetőség néhány száz millióval valóban a társadalmi megbékélést szolgálni, s erre mereven elzárkózik a megbékélést hirdető kormánypolitika. Hadd mondjam még azt ennek érdekében, azt mondani, hogy az Alkotmánybíróság nem így szándékozott... Az igazságügyminiszter úr vezérszónoklatakor már feltettem a kérdést, vegyük elő a most hatályos magyar jogot. Aki nem hiszi, holnap menjen el a könyvtárba, vegye ki, nézze me g, ez a bizonyos '92. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdésének c) pontja mit mond, amit maga az Alkotmánybíróság módosított. Azt mondja ki, hogy kárpótlásra jogosult "a" munkaszolgálat - mindenféle jelző, diszkrimináció, meghatározás nélkül. A kormányjavas latban van benne a diszkrimináció, amikor ezt leszűkíti a második világháborúra, és arra hivatkozik, hogy az akkori törvényalkotó akarata arra nem terjed ki. Hát kérem, ez egy független, szuverén magyar parlament? Ha igen, akkor itt a törvényhozói akarat, és nem egy előző kormány és egy előző parlament határozata! Az Alkotmánybíróság határozata expressis verbis csak azt írja elő, hogy ehhez a ponthoz teremtsék meg a végrehajtási rendelkezéseket, hogy mód legyen az igények újbóli benyújtására, mert a munkasz olgálat mindegyikét kárpótlási jogalapnak tekinti. Ezt kellett volna megtenni 1995. szeptember 30ig, de ez nem történt meg. Én akkor is feltettem a kérdést az igazságügyminiszter úrnak, mai napig nem válaszolt rá, hogy vajon mit tettek volna akkor, ha ez a tízezer magyar munkaszolgálatos ez után az alkotmánybírósági határozat után az erre a törvényre való hivatkozással beadja a kárpótlási igényét. Nincs az a bíróság, amelyik elutasíthatta volna, mert hiszen itt a jogalap! Ebbe mindenki azt magyaráz, amit akar, de ez csak egy szót hoz, és azt, hogy "a munkaszolgálat". Sokan azt kérdezik, hogy vajon ez munkaszolgálat vagy nem munkaszolgálat. Hadd szolgáljak egy példával! Az idén januárban voltam Varsóban, ahol az összes keleteurópai ilyen katonai szolgálat képviselői összejöttek. A németekről nem beszélek, gazdagok, meg tudták oldani, náluk ez nem probléma. De meg tudták oldani a csehek és meg tudták oldani a szlovákok, hogy minden ledolgozott hónap után fizetnek, hónaponként, és minden hónapban kapják a kár térítést, ingyen közlekedést kapnak, a telefonbeszerelési költséget nem kell megfizetni, végigutazhatnak az egész országban, és szanatóriumi kedvezményeket kapnak mindazok, akik akkor ilyen munkaszolgálatot teljesítettek. És hogy oldotta meg ezt a cseh tör vényhozás? Úgy, hogy egyetlen törvényt hozott: hatálytalanította a behívóparancsot, és attól kezdve ezt kényszermunkának ismerték el. Ez csak egy jogi aktus és egy jogi bukfenc - hogy így mondjam. Mi nem azt mondjuk, nem kell hatálytalanítani semmit; egysz erűen a kárpótlási jogalapot el kell ismerni, mert van egy olyan határozata a varsói konferenciának... Egyedül a lengyelek - hozzánk hasonlóan - nem oldották meg ezt a kérdést, de ennek egyetlen oka van. Magával a lengyel minisztériumnak a kiküldöttével be széltem, aki azt mondta, hogy náluk összekeveredett a politikai diszkrimináció a köztörvényes bűnözőkkel. Tehát a sziléziai bányákba 150 ezer embert vittek el kényszermunkára, s ebben voltak ugyan politikai diszkrimináció alapján behívottak, de a nagy rész ük köztörvényes bűnöző volt. És nem tudják szétválasztani őket, az iratok nincsenek meg, eltűntek, az ötvenes évek elejére nem tudnak visszanyúlni, ezért ott a mai napig nem rendezték a kérdést, de nem tartják lefutottnak ott sem. Ott született az a határo zat, és én nagyon szégyellném magamat mint jogász, mint magyar parlamenti képviselő, ha arra kényszerülnék, amit a lengyelek ott határozatba hoztak, hogy valamennyi országban, amennyiben a kérdést nem rendezik a politikai súlyának megfelelően és nem ismeri k el ennek a kényszermunkának a politikai jellegét, a kényszermunka jellegét és nem kapnak erre megfelelő kárpótlást, együttesen a strasbourgi bírósághoz fognak fordulni, emberi jogi üggyé
