Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - FARKAS IMRE, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
1649 Én nem irigyeltem az előterjesztőt, amikor ezt a törvényjavaslatot ismertetnie kellett, mert csak az egyik változat mellett lehet elkötelezett, mégis fel kellett vállalnia a többi változatot is, mert egy variációkat tartalmazó törvényjavaslatot terjesztett elő. Felmerül a kérdés, hogyan lehet majd az általános vita lezárásáig módosító javaslatot előterjeszteni. Legfeljebb úgy, hogy a módosító javaslat benyújtója, aki egybeeshet a törvényjavaslat egyik előterjesztőjével, elhagyni javasolja az övével ellentétes másik négy vagy öt változatot; és ebből keletkezik majd a nagy magyar törvényalkotási káosz: bezárójelezi a másik négyet, csak az övé a jó. Ebben a törvényjavaslatban tehát már a módosító javaslatok megfogalmazódnak. (11.00) A mentelmi bizottság tartózkodó szavazói szerencsésebb megoldásnak tartották volna a törvényjavaslat visszavonását és egy újabb benyújtását egy előterjesztőv el és egy változattal, mert ez nem cáfolná a közös erőfeszítést. Kétségtelenül egyéves munka fekszik a törvényjavaslatban. Nem jelentene kudarcot annak beismerése, hogy a szándék azonossága ellenére az eltérő elképzelések miatt nem jött létre konszenzus. T ehát a mentelmi bizottság többségi állásfoglalása nem a törvényalkotási szándék megkérdőjelezése, hanem lehetetlennek tartja ennyi variáció mellett a törvényjavaslatnak még az általános vitáját is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) EL NÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. A bizottság kisebbségi véleményét Farkas Imre úr ismerteti. Megadom a szót. FARKAS IMRE , a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság kisebbségi véleményének előadója : Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára ne m gyakori, de valószínű, nem is egyedi eset, amikor kormánypárti képviselőként kell kisebbségi véleményt ismertetni, illetve azt indokolni. Ebben a körben, azt hiszem, az igazi szenzáció mégis az lenne, ha, mondjuk, egy kormány általi előterjesztésnél köve tkezne be ez a szituáció, vagy pedig akkor, ha, mondjuk, egy ellenzékben levő képviselő nyújtana be egy önálló indítványt, és azt ellenzéki képviselők nem támogatták, ugyanakkor a kormánypártok közül akadna olyan bizottsági tag, akinek kisebbségi véleménye ként mégis megfogalmazódna ennek az előterjesztésnek a támogatása. Most azonban nem erről az esetről van szó, bár kétségtelen, hogy ez a szituáció is meglehetősen érdekes. Azért érdekes, mert az előterjesztés hat párt frakciójából összeállt személyeknek a konzultációjával indult el, és az előterjesztés magán viseli hat párt képviselőjének az aláírását. Ezt követően nagyon furcsa, hogy a bizottsági ülésen, ahol két alkalommal is vitattuk ezt a kérdést, az a helyzet alakulhatott ki, hogy a hat párt közül öt n em támogatta az előterjesztést, és a szocialista képviselők voltak azok, akik vitára alkalmasnak találták az előterjesztést. Miben tér el a vélemény markánsan a többségi állásponttól? Meggyőződésem szerint a végeredményt tekintve feltétlenül, mert akárhogy an született is a többségi álláspont, a kisebbségi álláspont azt mondja ki, hogy ez az előterjesztés a vitára ilyen állapotában is alkalmas. Az már nem kétséges, hogy amikor a vita folyt a bizottságban, akkor igaziból két szempontnak az eltérő értékelése d öntötte el, hogy mi legyen a többségi, illetve mi legyen a kisebbségi vélemény. Ez a két szempont pedig a következő, miként azt Isépy képviselőtársam is ismertette. Az egyik az összeférhetetlenség tisztázásának a fontossága, amit a bizottságban egyetlen ké pviselő sem vont kétségbe. A másik szempont pedig az volt, hogy vannak formai problémák, tárgyalási technikában vitatott kérdések, amelyeket szintén egyik bizottsági tag sem vitatott. Ebből következően az döntötte el, hogy mi lett a kisebbségi, illetve mi a többségi vélemény, hogy milyen súlyt tulajdonítottak egyes képviselők a nézeteknek. A kisebbségi vélemény képviselőiként mi azt mondtuk, hogy rendkívül fontos ennek a törvénynek a minél előbbi behozatala és vitája. Ehhez képest a tárgyalási technikának a nehézsége másodlagos kérdés. Így mindenképpen célszerű a vita megkezdése.
