Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - A honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1604 bemutató kiállításra Győrben; és az ország számos településén zajlanak nemcsak önkormányzati, hanem társadalmi szervezetek szervezésében olyan események, amelyek hűen, reálisan mutatják be a magyarság elmúlt 1100 évének történetét itt Európában, és mutatják be azt az óriási kulturális és szellemi értéket, amellyel hozzájárultunk Európa kultúrájáho z. Én emellett még azt tartom fontosnak, amit államtitkár úr is említett az előterjesztésében, hogy bár most a honfoglalás 1100. éves évfordulóját ünnepeljük, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 2000ben a magyar államiság ezer éves évfordulójának a megünne plésére kerül majd sor. (18.50) Így tehát az albizottság nevében is tisztelettel kérem a kormányt arra, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójának évében készítsen egy olyan előterjesztést, amelyben megtervezi a magyar államiság ezredik évfordulójának a méltó megünneplését. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot, értékes javaslataikkal pedig járuljanak hozzá ahhoz, hogy minél méltóbb módon emlékezzen meg a törvényjavaslat a honfoglalás 1100. évfordulójáról. Köszönöm a figyel müket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Most az írásban előzetesen jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a következő sorrendben - és kérem, hogy készüljenek a felszólaláshoz, fáradjanak ide : dr. Kávássy Sándor, Független Kisgazdapárt; Gic zy György, Kereszténydemokrata Néppárt; Balsay István, Fidesz. Megadom a szót Kávássy Sándor úrnak, Független Kisgazdapárt, aki - úgy látom - a helyéről kívánja elmondani a beszédet. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden nép történetének nevezetes eseménye, egyben kiemelkedő fordulója a honalapítás; a mi népünk életében is az volt, illetve az. Fordulatokban és jeles eseményekben egyaránt gazdag történetünk alighanem legnagyobb, legdicsőbb eseménye. Nagyszerűsége ma is megdobogtatja a szíveket, és hitem szerint a jövőben is így lesz, amíg magyarok lesznek, élnek a földön. Ehhez képest túlságosan is szürke, az évforduló jelentőségéhez teljesen méltatlan, sőt bizonyos értelemben leminősítő az elénk terj esztett törvényszöveg, amennyiben e nagy eseményt egyszerűen csak fontosnak minősíti. Nem szeretem a hivalkodást, a nemzeti nagyzást, se a hőzöngést. Mégis az a véleményem, hogy vannak alkalmak, események, évfordulók és ünnepek, amelyeknél méltányos és meg engedhető az úgynevezett fentebb stíl, és egy bizonyos - bár mértéktartó - pátosz is. A jelen évforduló pedig kiváltképp ilyen. Semmi kétségünk sem lehet felőle, hogy amit Árpád és magyarjai kezdtek, azt István tető zte be, amikor 1000 karácsonyán - más vélekedések szerint 1001. január 1jén - megkoronáztatta magát, és ezzel létrejött a magyar állam, egészen pontosan a Magyar Királyság. Helyénvaló és épkézláb eszme tehát, hogy amennyiben a honfoglalásnak emléknapot kí vánunk szentelni, azt országalapító nagy királyunk emlékével, Szent István napjával kapcsoljuk össze. Ez így rendben is volna, és stílszerű is. De meglehetősen suta megoldásnak látszik - legalábbis nekem , hogy miért éppen augusztus 19. legyen az emlékezé s napja. Ugyanilyen joggal lehetne például augusztus 21. is. A legegyszerűbb és legokosabb tehát az volna, ha a honalapítás emléknapját is augusztus 20ára tennénk, minthogy a honalapítástól egyenes út vezetett az országalapításig, István királyságáig, mel yet elszomorító módon tagadtak meg méltatlan utódok. És ünnepelni is sokféleképpen lehet: ímmelámmal, tesséklássék vagy szívből, lelkesedésből, igazán. Elszomorítónak kell tartanom, hogy az évforduló ünnepélyes megnyitása e Ház falai között a Himnusz és nemzeti jelképeink kitűzése nélkül történt. Feltétlenül fontosnak tartanám ezért, hogy a törvény - azzal együtt, hogy a jövőben István király napját egyben a honfoglalás emléknapjának is
