Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - Határozathozatal az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZAKÁL FERENC, a KDNP
1581 Ez a három törvényjavaslat és a már eddig elfogadott hasonló témájú törvények egy sajátos átmeneti helyzetet jellemeznek. Egyrészt világviszonylatban törekvés van arra, ho gy a természeti erőforrásokkal kapcsolatban az integrált, összehangolt megközelítés és gyakorlat alakuljon ki. A természeti és ember alkotta környezetünk minden problémájáról, illetve az egyes erőforrásokról különkülön szervezetek, intézmények próbálnak g ondoskodni, külön törvényeket alkotunk. Sajnos, a mai gazdaságitársadalmi viszonyok még nem teszik lehetővé, hogy újraintegráljuk a fejlődés folyamatában szétesett, dezintegrálódott rendszert. Másrészt átmeneti helyzetben van a magyar gazdaság és társadal om is. Ezért kényszerűségből el kell fogadnunk azt, hogy ma még külön törvényt alkotunk a földről, a vízről, a természetről és az erdőről is. Az, hogy az emberek kénytelenek új integrált és harmonikus kapcsolatot kialakítani a természeti környezettel, abba n is megnyilvánul, hogy szinte mindennek a védelméről törvényt kell alkotnunk. Én ezt bizonyos civilizációs válságnak tekintem. Így nem tudok igazán büszke lenni arra, hogy úgymond, korszerű törvényt alkotunk az erdők védelmére. A baj az, hogy egyáltalán i lyen törvényre szükség van. A miniszter úr előadói beszédében is felsorolta azokat a fontosabb feladatokat, amelyeket az erdő a szorosabb értelemben vett gazdasági célokon túl betölt a társadalom számára. Olyan feladatokat, mint a talaj, a levegő, a víz vé delme, a környezet szebbé tétele, testi, lelki felüdülés, az élőhelyek megőrzése. Ezeket a funkciókat az erdő akkor is betölti, ha az erdőt telepítő csupán faanyagot akar termelni. Vagyis az erdőnek ezek a szolgáltatásai úgynevezett pozitív externáliák, a társadalom tagjai pedig externális előnyre tesznek szert az erdők megléte miatt. Majdnem minden előttem szóló elmondta azt, hogy ezek miatt a szolgáltatások miatt az erdő csak korlátozott magántulajdon lehet. A társadalom kényszerítő, védelmi intézkedésekk el kívánja elérni, hogy hozzájusson ezekhez az externális előnyökhöz. Ugyanakkor még mindig nem értük el, illetve sokszor gazdasági okokra hivatkozva nem is akarjuk elérni, hogy a negatív externális hatások okozói térítsék meg a társadalomnak az okozott ká rokat. Az igazán radikális és újszerű megközelítés tehát az lenne, ha mindenki megtérítené a negatív hatásokkal okozott kárt a társadalom számára, a társadalom pedig mindenkinek megfizetné a pozitív előnyöket. Így nem kellene védelemről, korlátozásokról és tilalmakról olyan sok szabályt alkotni, mint ahogy az most az erdőről szóló törvényjavaslatban is szerepel. Az erdőtelepítés támogatása tehát nem szívesség a társadalom nevében fellépő államtól, hanem a pozitív szolgáltatások megfizetése. Ennélfogva nagyo n gondos megfontolást igényel a törvénytervezetben is szereplő, adójellegű erdőfenntartási járulék mértéke, nagysága, mivel ezt tulajdonképp csak a faanyagot felhasználókra terhelik. Egy valóban pozitív erdőtörvény többet foglalkozna azzal, hogyan is lesz erdő. Természeti erőforrásnak tekintjük az erdőt, de ugyanakkor miniszter úr is megállapította expozéjában, hogy erdeink jelenlegi területe és állapota sok évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Vagyis ha van erdő, akkor az természeti erőforrás, d e ma már nagyrészt mesterségesen kell létrehozni és fenntartani. Ebből az ellentmondásból fakad a törvénytervezetben is érzékelhető, de főleg egyes, erdővel foglalkozó szakemberek által képviselt szemlélet, hogyha az erdő valahogyan létrejött, akkor azonna l hatósági kézbe kell venni, korlátokat, tilalmakat kell felállítani. Úgy tűnik, hogy sokak számára, ha egy parlagterületen nincs erdő, az nem baj. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy főleg a magántulajdontól kell félteni az erdőket. Kétségtelen, hogy a tul ajdonviszonyok gyors és sok vonatkozásban előkészítetlen változása zavarokat is okozott. Nem szabad azonban abba a hibába esni, mint sokan teszik, hogy kampányt folytassunk az erdőmagántulajdon ellen, mintegy az erdővédelem ürügyén felelevenítve a magántu lajdonellenességet. A valóságban éppen fordított a helyzet, mint ahogy nálunk gondolják egyesek. Minél nagyobb az erdő aránya az egyes országok területén, annál nagyobb a magán- és közösségi erdőtulajdon, és annál kisebb az állami erdőtulajdon aránya. A m ég csak 12 országból álló Európai Unió egészében az állami erdőtulajdon csak 21 százalék. Ezen belül Olaszországban csak 6, Franciaországban 10,
