Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
1530 költségvetés elfogadásával szinkronban kell ezeket meglépni. Mert mindenképp biztosítani kell ennek a megfelelő anyagi hátterét is. Nagyon fontos az a szakmai követelmé ny, amelyet itt többen elmondtak, de én is szeretném megerősíteni, hogy a minőségi munka elismerésére mindenképp lehetőséget kell adni ennek az illetményrendszernek. Több variáció felvetődik a pedagógusok részéről, a szakma részéről - úgy gondolom, hogy jó közgazdászokkal meg lehet együttesen találni a megoldást. Nagyon fontos az, hogy ne csak az életkor és a munkában eltöltött idő határozza meg a jövedelmet, hanem legyen lehetőség a munkáltató kezében, hogy a helyben végzett munkát tudja értékelni, tudjon differenciálni, és ehhez mindenképp egyfajta mozgóbérre van szüksége, hogy ezt el tudja ismerni. Tisztelt Ház! Ahogy említettem is, számos problémát hagy bennem is és gondot vet fel bennem is ennek a törvénynek a módosítgatása. Ugyanakkor az elmondottak al apján elengedhetetlennek tartom gyors elfogadását. Nagyon fontosnak tartom mellette azt, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a generális változtatást nem készítjük elő, és szeretném, hogyha '97re egy új törvényt tudnánk elfogadni. Köszönöm szépen a türelmü ket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben rendes felszólalásra kért lehetőséget Dobos Krisztina képviselő asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Megadom a szót. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Kö szönöm szépen, elnök asszony, a szót. A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénymódosítást támogatni fogja. Nem elsősorban azért, mert egyetértünk minden pontjával, hanem úgy gondoljuk, nagyon fontos lenne, hogy az ÉTmegállapodásnak megfelelően minél előbb m egkapják a közalkalmazottak a megfelelő béremelést. Bár az előttem szóló képviselő asszony elmondta, hogy 15 százalékos béremelés jelenik meg a pedagógusoknál, mi ezt is szívesen támogatnánk, de a 10 százalékos, meg majd szeptemberben az 5 százalékos az sa jnos, nem lesz 15 százalékos, hanem ennél nyilván kevesebb. Mégis egykét elvi kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Ez a korrekció - mint ahogy az előttem szólók is elmondták - valójában csak bizonyos területeken korrigálja a közalkalmazotti törvény hi báit vagy problémáit, és én azt gondolom, hogy amennyiben korrekciókat végzünk, akkor általában célszerű azt hosszú távra megtenni. Tehát már eleve egy nagyon rossz indítása a törvénytervezetnek, hogyha közöljük, hogy ez maximum egy évre szól. Azért is ros sz indítása, mert a közalkalmazotti törvény bevezetésekor is kiderült, hogy nagyon sok alkalmazási probléma van, tehát amikor hosszú távra az emberek életéről hozunk törvényt, akkor azt hiszem, hogy nagyon vigyázni kell arra, mert mire a törvényt elkezdik alkalmazni, addigra újabb módosítás kerül előtérbe, ami nem a jogbiztonságot és nem az állampolgárok jó közérzetét segíti. A másik, ugyanilyen jelentős kérdés, hogy valójában azokat az ágazati kérdéseket, amelyeket nem sikerült megoldani, meg tudjuke olda ni a közalkalmazotti törvény kapcsán, és erre nyilván mindenkinek - akár kormánypárti, akár ellenzéki , azt kell mondani, vagy olyan választ tud adni, hogy nem tudja. Tehát nem célszerű elvárni ettől a közalkalmazotti törvénytől azt, amit ágazati feladatk ént kell megoldani. Tehát irreális feladatokat ne adjunk egy törvénymódosításnak. Ez azonban nem mentesíti az előterjesztőt attól, hogy jó lett volna, hogyha számunkra ennek a társadalmi hatását is bemutatta volna, hiszen valójában a Házszabály is kötelez arra minden előterjesztőt, hogy ennek a társadalmi hatását, vagy ennek következményeit mi is jobban lássuk, ne csak azt az egy oldalt vagy másfél oldalt, amit sikerült megszereznünk. A közalkalmazotti törvénynek egy hallatlan erénye volt, úgy gondolom, a b evezetésekor - a hibáival együtt , hogy egy viszonylagos biztonságot jelentett, miközben mindenki tudta, hogy nem lesz azonos a bérezés és a juttatási rendszer a versenyszférával, és ez természetes is a piacgazdaságban.
