Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
1526 pedagógusjövedelmeket - mondjuk így - egy minimálszinten, s az önkormányzat a lehetőségeihez képest hozzátehet, de az az igazság, hogy nem nagyon tud hozzátenni. Tehát igenis a gyakorlatban látható, tapintható, hogy van egyfajta egymásra mutogatás , van egyfajta feszültség ebből az ügyből, s ezt a feszültséget az önkormányzatoknál egyébként fokozták s elmélyítették még az előző kormányzati ciklusban hozott rossz döntések is. Azt hiszem, hogy emlékezünk az adható F kategóriára és egyéb más problémákr a. Másrészt pedig az önkormányzatok zavarban vannak akkor, ha egyrészt megpróbálják emelni az adott önkormányzat területén a béreket, majd jön egy központi bérintézkedés, ez azokét is - ahol nem emelték - ugyanarra a bérszintre hozza, s akkor azt mondják: volt ennek értelme, hol itt az érdekeltsége az önkormányzatnak ebben az egész ügyben. Azt hiszem, hogy ezt az alapkérdést el kell dönteni, hogy aki a pénzt adja - és ki legyen ez , az döntsön a bérekről is! Nyilván törvényi szabályozásban kell ezt rögzíte ni, ez nagyon fontos. Kiemelném, hogy az ágazati törvényeknek is - s most konkrétan mindenképpen a közoktatási törvényben megjelenő jogszabályoknak - nyilvánvalóan szinkronban vagy összhangban kell lenniük a közalkalmazotti törvénnyel, ami jelen ismereteim szerint most nem egészen így van. A harmadik dolog, amiről röviden szeretnék beszélni, a forrásoldal. Arra ma itt Szöllősiné és mások is utaltak, hogy ennek a bértáblának, amelyik megjelenik a közalkalmazotti törvény módosításában, forrásfedezete a közpon ti költségvetésben biztosítva van. Ugyanakkor - az előbb említett finanszírozási problémák miatt is - az önkormányzatok bizonytalanok ebben az ügyben. Van tehát egyfajta bizonytalanság, hogy vajon tényleg így lesz, vajon biztos, hogy ezek a pénzek eljutnak az önkormányzatokhoz. Milyen kihatásai lesznek a közalkalmazotti törvénynek, amely pluszkiadásokra kényszeríti az önkormányzatokat? Ebben a gondolkodásban is érezhető tehát, hogy valahol elválik az állami és az önkormányzati gondolkodás. Ez nincs szinkron ban, nincs egységes felelőse ennek a kérdésnek, s ebből azt gondolom, hogy problémák, félreértések is származhatnak. Összegzésként tehát azt gondolom, azt gondoljuk, ez a törvénytervezet mindenképpen csak egy átmeneti szabályozásnak fogható fel. Meg kell h ogy legyen a kormányban, s elsősorban a kormánypártokban az az akarat, hogy a közalkalmazotti törvénynek nem kis hiányosságaival szembenézzenek, és megpróbálják azokat a merev szabályozási rendszereket, amelyek most a közalkalmazotti törvényben azért benne vannak, olyan formában oldani, hogy egyfajta biztonságot, de egyfajta dinamizmust is bevigyenek a törvénybe. Mert úgy gondolom, hogy végül is a közalkalmazottak finanszírozása mindenképpen a feladatellátásokhoz, a feladatelvégzéshez köthető, nem pedig int ézményekhez, épületekhez. Ez nyilván nem könnyű, és adott esetben fájdalmas is lehet, de azt gondolom, hogy ezzel a problémával mindenképpen szembe kell nézni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágne s) : Én is köszönöm. Kétpercesek sora jelent meg. Elsőként megadom a szót Orosz István úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Azt hiszem, hogy Szentkuti képviselőtársam nagyon fontos kérdé sekről szólt, és mindhárom kérdése, amit felvetett, alapvető kérdés. Ezek közül a biztonság vagy magas jövedelem alternatívája azonban az én érzésem szerint ebben a gazdasági helyzetben, amelyben élünk, sajnos egy kissé elméleti megközelítése a problémának . Azt hiszem, hogy inkább olyan törekvéseket láthatunk, amelyek a bizonytalanság és alacsony jövedelem irányába próbálják meg elmozdítani a közalkalmazottak egy részét, és ezt semmiképpen sem lehet támogatni. Úgy gondolom, hogy Szentkuti képviselő úr is az ért emlegette a kettőt ilyen formában, hogy az ellenkezője nehogy bekövetkezzék.
