Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - MÉSZÁROS BÉLA, a mezőgazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÉSZÁROS BÉLA, az SZDSZ
1449 Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az erdőgazdálkodásban nem lehet rö vid időszak alatt megváltozó irányelvek és rendelkezések alapján a köz és az erdő javára dolgozni. Az emberiség fejlődése már az ókortól szorosan kötődik az erdőkhöz. Míg kezdetben az erdők irtása volt a jellemző, addig mára a népesség érdekei, szimpátiája éppen az erdők és a természet megóvásában nyilvánul meg. Nem véletlen, hogy már az 1879. évi XXXI. törvény is kettős célt szolgált: egyrészt közérdekből biztosítani kívánta az erdők fenntartását, másrészt gazdasági rendeltetésének betöltését is elő akarta mozdítani. Azaz az erdőgazdálkodó alapelve, a tartamosság - új kifejezéssel , a fenntartható fejlődés mindig is érvényesült. Azonban ma ez az elv nemcsak az erdők területének és produkciójának megtartását és megőrzését, hanem az erdőnek mint ökoszisztémá nak, életközösségnek, annak szociális, kulturális, természetvédelmi és nem utolsósorban gazdasági értékeinek, valamint szolgáltatásainak tartós megőrzését, ha lehet, javítását jelenti. Tisztelt Ház! Ma már a széles közvélemény előtt is egyértelmű, hogy az erdőben folytatott mindennemű tevékenység - éppen az erdő sokrétű szerepe miatt - össztársadalmi érdeket szolgál. Ez azonban sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezen érdekek súlyának megfelelő ellentételezést kap az erdőgazdálkodás a társadalom részérő l. Az erdő természetes környezetünk igen fontos eleme: védi a talajt és fenntartja annak termőképességét, tisztítja a levegőt és természetes vizeinket, kiegyenlített klímát biztosít saját maga és közeli környezete számára. Gondoljunk az Alföld extrém klímá jára, a vízeróziónak kitett domb- és hegyoldalak kopárjaira, amely területeken a végigszáguldó szél és zivatarok pusztításai nem kis részben az erdők hiányának tudhatók be. Erdő nélkül nincs az embereknek felüdülés és pihenés sem. A már említetteken túl a beterjesztett törvénytervezet időszerűségét több szempont is indokolja: 1. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett igen nagy arányú változás, melynek eredményeként az ország erdőterületeinek 40 százaléka magánkézbe került. Kimondhatjuk: az erdő a magán- és az állami, illetve a vegyes tulajdoni piacgazdaság egyik tényezőjévé vált. Az erdő mint energiahordozó és az abból kínált termékek fő haszonvételét képező fa az ember és a társadalom nélkülözhetetlen javai közé tartoznak. Vagyis minden tekintetben vagyontárg yat képez, és így az erdő nemzeti kincsünk része. Éppen ezért az erdő tulajdonosának - legyen az magán- vagy állami - az erdő javainak igénybevételénél önmérsékletet kell tanúsítani. Csak olyan törvényes intézkedések alapján dolgozhat és érhet el a nemzet érdekében is fontos eredményeket az ágazat, amelyek a tulajdonosok, az erdőt kezelők és a szakhatósági feladatokat ellátók teendőit, jogait és hatáskörét pontosan körülírják. A törvénynek ugyanakkor rugalmasnak kell lennie arra, hogy a társadalmi és a gazd asági élet fejlődéséből adódó változások követelményéhez is a végrehajtás módozatait idomítani lehessen. Itt kell megemlítenem, hogy az erdő ott van a legjobb kezekben, ahol a tulajdonos anyagilag független, és tulajdonjogi viszonyai a lehető legkisebb vál tozásnak vannak kitéve. A jelenlegi tulajdoni szerkezet mellett - ezt bátran ki kell mondani - ezen elvárásnak leginkább az állami erdők felelnek meg. 2. Az erdők egészségi állapota elsősorban a termőhelyi és ökológiai viszonyokban bekövetkezett kedvezőtle n irányú változások - légszennyeződés, talajvízszintsüllyedés - miatt egyre rosszabb. A szakemberek a károk mérséklését, hosszú távon az erdők termőképességének, stabilitásának fenntartását csak az új erdőtörvényben megfogalmazott szakmai szempontok szigo rú betartásával tudják elérni. Az erdő egészségi állapotának folyamatos vizsgálatánál nélkülözhetetlen az erdészeti kutatás bázisára épülő erdővédelmi hálózat működtetése. 3. Az erdő környezetünk globális és regionális formálásában egyre fontosabb szerepet játszik. Kiemelném az üvegházhatású gázok, ezen belül a széndioxid gáz drasztikus légköri emelkedését. Az erdő szervesanyagtermelése során széndioxidot köt meg; szakszerű fatermesztéssel, a termőképesség jobb hasznosításával, új erdők telepítésével hoz zájárulunk a széndioxid légköri koncentrációjának a csökkentéséhez. Az erdő magára hagyása - mint ahogy azt néhányan a természetvédelem zászlaja mögé sorakozva követelik - éppen az ellenkező hatást gyakorolja környezetünkre.
