Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Selmeczi Gabriella (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Negyedszer a közpénzek felelőtlen elherdálása, avagy mennyibe került egy beteges ötlet?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
145 veszi ezeket a csekkeket, közel a fe le nem fizeti be ezt az összeget, a befizetők aránya pedig tavaly július óta egyre csökken. Most ott tartunk, hogy az érintetteknek körülbelül 10 százaléka fizeti be ezt az összeget. A mentőszolgálat szerint ez az intézkedés, ez a bizonyos részleges költsé gtérítés nem oldja meg azt a problémát, amit hivatott lett volna megoldani. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdéseim a következőek: Mennyire ítéli sikeresnek ezt a bizonyos intézkedést, ezt a rendelkezést? Mennyi pénzt sikerült beszedni ebből, é s mennyi volt a ráfordított költség? Ön szerint ez az intézkedés vajon erősítie az állampolgárok jogkövető magatartását? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A kérdésre Akar László államtitkár úr válaszol. AKAR LÁSZLÓ pénzü gyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az élet bebizonyította, hogy ez az intézkedés nem volt különösebben sikeres. Nem olyan nagyon régen a kormány is úgy nyilatkozott, hogy ezt az intézkedést vissza kívá nja vonni. A gyakorlatban az történt, hogy minimális mértékben fizettek csak az emberek, tehát azt lehet mondani, hogy olyan kevés volt ebből adódóan a bevétel, hogy ezért ezt az egészet nem érdemes így fönntartani. Hogy a dolog feltétlenül így kellette h ogy végződjön, ebben már nem vagyok olyan biztos, mert nagyon sok szereplő kellett ahhoz, hogy ennek a dolognak a végrehajtása így valósuljon meg. Azonban most le kell vonnunk a következtetést, hogy így, ezen a módon, ezzel a kialakított technikával ez nem folytatható, de más országok tapasztalatai arra mutatnak, hogy azért vannak országok, ahol hasonló konstrukciókat alkalmazni tudnak. Miután viszont úgy látjuk, hogy ez a továbbiakban nem működik, ezért úgy gondolom, hogy önmagában ezzel az üggyel a tovább iakban nem érdemes különösebben foglalkozni. A kérdés az, hogy vannake ennek tanulságai. Természetesen vannak; mindazonáltal azt hiszem, hogy a hasonló intézkedések közül ez még abba a körbe tartozik, amely viszonylag kisebb reakciókat vagy rezonálásokat váltott ki; már csak azért is, mert azon állampolgárok száma, akik emiatt valóban komoly anyagi próbatétel elé kerültek, elég kevés volt, mert egyrészt a többség nem fizette, másrészt meg amit fizetni kellett, az sem volt olyan borzasztóan nagy nagyságrend . Azt gondolom tehát, hogy egyelőre itt tudomásul kell vennünk a tényhelyzetet, és talán ezt az egész kérdéskört majd egy szélesebb összefüggésrendszerben, egy átfogó egészségügyi reform keretében kellene majd újra végiggondolnunk, most már nemcsak mentős zállítás ügyében, hanem általában a biztosítottak, az állampolgárok tehervállalásának összefüggésében. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Kö szönöm szépen. Egy ősi kínai mondás jutott az eszembe, amely úgy szól, hogy ha a kormány igen tevékeny, akkor a nép körében nyomor támad. Ez az intézkedés is ezt erősítette meg bennem. Tulajdonképpen örülnünk kell annak, hogy a tisztelt államtitkár úr, ill etve a kormány levonja a következtetéseket és változtat ezen a rendelkezésen. Én azt hiszem, ez is azt bizonyította - ugyanúgy, ahogy a fogászati ellátás körében tapasztaltuk, ahogy az szjatörvény körében tapasztaljuk , hogy a kormány először cselekszik és csak utána gondolkozik, hogy a következményeket hogyan lehetne egy kicsit kivédeni.
