Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
1219 tovább gyarapodjanak. Az a tény, hogy az SZDSZ a kormányzati szinten nem emelt vétót az intézkedés ellen, feltehetően azt is eredményezi majd, hogy az SZDSZ többsége nem fog a törvényjavaslat ellen szavazni. (20.10) Az azonban, tisztelt Ház, engedtessék már meg nekünk, hogy nagyon erős nemtetszésünknek adjunk hangot ezzel a változtatással kapcsolatosan. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Na gyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mészáros István képviselőtá rsam figyelmét csak arra szeretném felhívni, hogy itt nem Sarkadi Nagy Barna vagy Miklós Imre államtitkári széke készül újra, nem az egyházi ügyek irányítása kerül át a Miniszterelnöki Hivatalba, nem sérül a magyar közjogi rendszerben tradicionálisan megsz okott, a korábban Vallás- és Közoktatásügyi, most Művelődési és Közoktatási Minisztérium által irányított egyházi ügyek rendszere, kizárólag az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtásával kapcsolatos intézkedések kerülnek át a Miniszterelnöki Hivatalba egy cí mzetes államtitkárral. Úgy gondolom továbbá, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak az egyházi ügyek irányításáról nem szólt, hanem nem szólt konkordátumról, nem szólt egyházi nagybirtokokról és nem szólt egyházfinanszírozási rendszerről sem. Én feltételezem, hogy például az egyházfinanszírozási rendszerben a kormánynak előbbutóbb mindenképpen egy törvényjavaslatot be kell nyújtani. Ennek a részleteit talán akkor kellene megvitatnunk. Végezetül: Mészáros István képviselőtársam említette, hogy a tárca vezetésé ben bekövetkezett személyi változás jó alkalmat kínált volna ennek a kérdésnek az elrendezésére. Szeretném felhívni a figyelmét, ez kínálta az alkalmat a kérdés rendezésére. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretbe n kért szót Pálos Miklós úr. Megadom a lehetőséget. DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mészáros István László néhány perc alatt bebizonyította, hogy hogy lehet politikai ügyet csinálni abból, ami nem politikai. Ezt a beszédet nem most kellett volna elmondani, hanem akkor, amikor a kormány átszervezte az eddigi munkamegosztását és új struktúrát állított fel. Megmondom őszintén, nekem úgy tűnt a beszéde, mint az egyszeri diák, aki kihúzza az érettségin Petőfit, és miután nem tud róla sem mit, találékonyan azt mondja az elnöknek, hogy nagy költő volt Petőfi, de még nagyobb Arany, s akkor elkezd Arany Jánosról beszélni. Ha most belemennénk abba a teológiai fejtegetésbe, teológiai történeti fejtegetésbe, hogy Magyarországon konkordátum indoko lte vagy nem, akkor ennek a törvénynek a módosítása nem biztos, hogy megtörténne. Mert amit Mészáros István itt idezúdított most a nyakunkba, személyekre lebontva, azon bizony óriási vitát lehetne gerjeszteni, de gondolom, hogy nem ez a mi célunk. Hogy le sze belőle konkordátum vagy sem, azt nem tudom. Szilárd meggyőződésem, hogy nem. Már 1990ben is próbálkoztak ezzel, és komoly tanulmányokat kellett végeztetni, illetve készíttetni ezzel kapcsolatban. Nincs történelmi szükségszerűsége annak, és nincs is o lyan szituáció. Egyet azonban szeretnék mondani, hogy az a felszólalás, ami az ön szájából elhangzott, még ellenzéki padsorokból sem hangozhatott volna így el. Egyrészt nem ez a témája, másrészt pedig kiérződött az egész hozzászólásából, hogy nem a történe lmi egyházakért aggódik, hanem valami egész másért. Ezzel kapcsolatban én nem kívánom a vitát gerjeszteni. Ha egyszer a történelmi egyházak igénye volt az, hogy változtasson a kormány a struktúrán, és magasabb szintre emelje, akkor ezt az egyházak részéről el kell fogadni, a kezdeményezést, és végre kell hajtani. Ha pedig az
