Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
1214 mindenképpen egyfajta visszafejlődést jelentett , hogy most egyszerűen főosztályvezetői szintre süllyesztette ezt vissza. Akkor a kormányzati struktúra megváltoztatásával kellett a törvénymódosításokat végrehajtani, közben megakadt az egyházi ingatlanok kárpótlásával kapcsolatos folyamat is. Ennek nem k izárólag pénzügyi okai voltak, nyilván a kormányzati struktúra megváltoztatásával meg kellett változtatni a jogi normákat is, hiszen működésképtelen vagy alkotmányellenes lett volna a bizottság működtetése. Ez a bizottság, amelyik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére hivatott, nagyon szépen működött, három évig több mint 600 ügyben hozott döntést valamilyen formában, és elindult az a folyamat, amit tulajdonképpen meghirdetett az Antallkormány, és teljes egészében magáévá tett az 1994ben hivatalba lépő új kormány is. Úgy gondolom, hogy a jogtechnikai kérdés most már nem is lehet vita tárgya, hiszen ezt el kell végezni ahhoz, hogy a folyamatok folytatódhassanak. De amikor szóvá tettük azt, hogy nem célszerű átstrukturálni a kormányzati munkát, nem szabadna egy alacsonyabb szintre degradálni az állam és az egyház közötti kapcsolattartást, akkor ezt a véleményünket nem fogadták el. Majd amikor felhoztuk az európai példákat, hogy ezen a szinten mégiscsak változtatni kellene, akkor megindul t egy törvényalkotási folyamat; először létrehozták az államtitkárságot, most pedig módosítani kell a XXXIIes törvényt. Ha a jövőre vonatkozóan a kormány elfogadja azt, hogy az épkézláb, az előremutató javaslatokat megszívleli, függetlenül attól, hogy kor mánypárti vagy ellenzéki sorokból hangzanak el, akkor én most megnyugodva távozok innen a pulpitusról. Mindenesetre annyit közölhetek, hogy természetesen ehhez a törvénymódosításhoz a Kereszténydemokrata Néppárt hozzájárul, és egyidejűleg azt várja, hogy a folyamat, ami nagyon szépen indult az egyházak javára, a lehető legrövidebb időn belül folytatódni fog. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni. Megadom a szót Pozsga i Balázs úrnak, Magyar Szocialista Párt. (Zaj.) Tévedés? (Pozsgai Balázs: Elnézést kérek, égve maradt a lámpa tévedésből!) Tévedés történt. Gellért Kis Gábor, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képv iselőtársaim! Néhány dologról szeretnék megemlékezni. Itt valóban egy technikai módosításról van szó - ahogy ezt Pálos Miklós képviselőtársam is említette, és a korábbiakban is elhangzott - annyiban, hogy az az államtitkár és az általa vezetett államtitkár ság, aki, illetve amely az eddigiekben a Művelődési Minisztérium keretein belül végezte munkáját, ezután a Miniszterelnöki Hivatalban teszi ugyanezt. Ennyiben technikai a dolog. Hozzá kell tenni, hogy ez a koalíciós pártok közötti megállapodás eredményekén t alakult így, kevésbé szép kifejezéssel élve: egy politikai alku eredménye ez az átszervezés. Ennyiben tehát nem tekinthető analógnak a korábbi ciklusban kialakított kormányzati struktúrával, hiszen másról van szó. Ha az információim nem csalnak, akkor ot t a Miniszterelnöki Hivatal államtitkársága, illetve a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetősége közötti munkamegosztás - illetve nem is munkamegosztás, hanem együttműködés - éppen amiatt torkollt időnként zavarokba, mert a Miniszterelnöki Hivatalon belüli államtitkárság statútuma nem készült el a kormányzati ciklus egész ideje alatt, és ebből fakadóan értelemszerűen jogviták vagy jogértelmezési viták adódtak a két intézmény között. Pálos Miklós államtitkárként nyilván megismerte azokat a n yugateurópai szokásokat, amelyek az állam és az egyház kapcsolatát reprezentálják. Tehát ezek nagyon sokfélék, hogy egy olyat mondjak, ahol az államegyház működik: Svédország. Nehezen vitatható, hogy demokratikus országról van szó, a püspököket mégis a ki rály nevezi ki. Ennélfogva a svédek most kezdenek el gondolkodni azon, hogy hogyan kellene szétválasztani az államot és az egyházat. Ez persze semmit
