Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A polgári védelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAJOR TIBOR (MSZP):
1202 lakosság akkori állapota a polgári védelem szempontjából felkészületlen, és összesen egy hivatásos tiszt volt a térségben, ez látta el a térség szakmai irányítását. Természetesen a tájékoztatót követően mindenkiben felmerül t a kérdés, ez van, de hogyan tovább? Akkor sikerült elérnünk, hogy a megyei védelmi bizottság, s ezt követően a Belügyminisztérium, valamint a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága annak ellenére, hogy már lezárult az éves polgári védelmi gyakorlatok he lyszínének és időpontjának meghatározása, utólag a városi védelmi gyakorlatot, melynek költségeit akkor a város saját erőből biztosította, befogadta. Már a gyakorlat előkészítése során is sok gondot vetett fel a város helyzete. Az alapelképzelés az volt, h ogy a város létrejöttében meghatározó vasúton történik a baleset, egy tartálykocsi felborul tolatás közben. Közben kiderült, ha ez a baleset egy bizonyos meghatározott helyen történik, akkor a város lakosságát csak és kizárólag Ukrajna felé lehet kimenekít eni, Ukrajnával pedig nincs katasztrófavédelmi államközi szerződés. A menekítéshez fel kell használni a nemzetközi határátkelő összes adottságát, mind a közúton, mind a vasúton, de erre a helyi polgármesternek nincs ráhatása, mire megtárgyalja a megyei véd elmi bizottság, a köztársasági elnök hivatala, mindenki, és végrehajtják a parancsot, a határátkelő mind a két oldalán már teljesen felesleges minden lépés, ezért a tervezett balesetet mi egy kicsit odébb helyeztük, de az igazság az, hogyha a valóságban be következik egy baleset, azt már nem lehet helyezgetni jobbrabalra. A következő akadály az volt, hogy bár az önkormányzati törvény szerint a polgármester a felelős irányítója a város katasztrófavédelmének, a riasztási rendszerbe azonban nem tudták beépíten i a polgármester értesítését és azon keresztül a polgári védelem egységeinek mozgósítását. Ugyanis baleset esetén riasztják a tűzoltókat, a rendőrséget, a vállalati vezetést, na de ki szóljon a polgármesternek? És ha szólnak, jóe az, ha megjelenik ott néh ány civil, aki esetleg már a látványtól is pánikba esik. Ahhoz, hogy a hivatásos szervek tevékenységét a polgári erők legalább segíteni tudják, fel kell őket készíteni. Ennél a pontnál fordult meg először a fejünkben, hogy abbahagyjuk a gyakorlat előkészít ését. Rövid időn belül kiderült, hogy csak kevesen fogadják el a feladatot zokszó nélkül a település érdekében. A kiképzésre fordítható idő kevés. Az állami vállalatokat kivéve mindenki szóvá tette, hogy ki fedezi a folyamatos felkészítés költségeit. Közbe n az is kiderült, ha azt akarjuk, hogy a polgári védelem helyi vezetői minden idegszálukkal a település érdekében cselekedjenek, akkor elsőként azt kell megszervezni, hogy az ő családtagjaikat ki menekíti ki, hisz nincs az az épeszű apa, aki hagyja, hogy c saládja ottvesszen, míg ő a közért tevékenykedik. Na és mit fog szólni a lakosság, ha a tudatlanság nyugalmát felváltja a megismerés bizonytalansága? (18.50) Milyen munkacsoportokat kell kialakítani? Milyen feladatok adódhatnak még? Itt meg kell említenem a város polgári védelmi törzsparancsnokát, név szerint Pokrovenszky András őrnagyot, aki szakmai, emberi meggyőződéséért, hivatásáért vállalta a lehető legtöbbet, és szembekerült mindenkivel, aki képtelen volt felismerni a polgári védelem tényleges feladat át. Munkatársaival elkészítette a különböző propagandaanyagokat, szórólapokat, plakátokat, tájékoztató füzeteket. Felkészítést tartottak az iskolában, a munkahelyeken. Nem akarom én őt szentté avatni, csak jelezni kívánom, hogy szakmailag hozzáértő, elköte lezett emberek nélkül a polgármester tehetetlen. És eljött a nagy nap: az önként vállalt gyakorlat napja. A megérkezett vendégek számából és beosztásából már lehetett tudni, hogy több ez egyszerű gyakorlatnál. A résztvevők az idő múlásával egyre komolyabba n vették feladataikat. Egyre fenyegetőbbé vált az a kifejezés, hogy jó, jó, de mi van akkor, ha...? A város lakosságának közel 25 százaléka önként megmozdult; talán nem véletlen, hogy egy korábbi képviselőtársam az elsők között jelent meg a gyakorlaton. Vé gül is a gyakorlat félidőben átalakult egy nagy tanácskozássá, ahol mindenki hozzászólhatott és felhívhatta a figyelmet az addig nem tárgyalt vagy esetleg észre sem vett problémára. Például rendben van az, hogy kimenekítik a lakosságot - na de hogy jön vis sza? Ha olyan baleset történik a vasúton és a közúton,
