Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FÜZESSY TIBOR, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének előadója:
119 Két indok, két fő szempont volt, amiért a többség alkalmasnak találta: az egyik az, hogy a többség szerint megfelel a javaslat azoknak a kritériumoknak, amelyeket a jogszabály az általános vitára való bocsátás kérdéséhez fűz. A másik kritérium pedig az vol t, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt pontokon korrigálja azokat a hibákat, amelyeket az Alkotmánybíróság alkotmányossági szempontból hibáknak tartott. Természetesen a bizottságban is felvetődtek azok a kérdések - főleg az ellenzéki képviselők részé ről , amelyek már ebben a témában az előző vitákban is elhangzottak. Nevezetesen két fő kérdéscsoport körül alakultak ki viták: az egyik az átvilágítandó személyek köre. Ebben az volt a többség álláspontja, hogy ez a kérdés nem alkotmányossági kérdés, han em elsősorban politikai kérdés; tehát emiatt a törvényjavaslat általános vitára még alkalmasnak tűnik és alkalmas. A másik kérdéscsoport, amely körül a vita továbbfolytatódott, az, hogy milyen legyen a nyilvántartások nyilvánossága, illetve azok nyilvánoss ágra hozatala. A többségi álláspont az volt, hogy ezek a kérdések nem olyanok, amelyek megkérdőjelezhetnék a törvény általános vitára való bocsátását, ezért a többség úgy döntött, hogy a törvény általános vitára alkalmas. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) EL NÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. A nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményét dr. Füzessy Tibor képviselő úr ismerteti; megadom a szót. DR. FÜZESSY TIBOR , a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nem zetbiztonsági bizottság ellenzéki pártokhoz tartozó képviselői a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartják. Az általános vitára alkalmasság feltételei közül első helyen szeretnék arról szólni, amiről az expozét tartó miniszter úr utolsó hel yen szólt: a költségvetési és gazdasági kihatásokról. Erről a korábbiakban egyáltalában nem esett szó, annak ellenére, hogy igen magas költségvetési rangot óhajt biztosítani a törvényjavaslat a történelmi hivatalnak. (11.20) Tulajdonképpen nem is csoda, ho gy a miniszter úr 50 és 120 milliós határok között kívánja megbecsülni a költségkihatásokat akkor, amikor még az sem tudható, hogy ez a hivatal pontosan mit fog csinálni, milyen iratokat fog kezelni és mekkora házban fog lakni. Úgy gondolom, hogy miniszter úr maga is érzi, hogy ez a megjelölés nem azonos azzal a gazdasági és költségelemzéssel, ami minden gazdasági kihatású törvényjavaslat esetében elvárható. Vizsgálni kell a várható társadalmi hatásokat, amelyek ennél a rendkívül exponált törvé nyjavaslatnál, amelynek óriási társadalmi érzékenysége van, különleges jelentőséggel bírnak. Én úgy gondolom, hogy ha ezeket a szempontokat a kormány, az előterjesztő vizsgálta volna, akkor nem az Alkotmánybíróság szerintem teljesen világos és egyértelmű h atározata után több mint egy esztendővel került volna sor a törvény előterjesztésére, méghozzá az Alkotmánybíróság által jelzett alkotmányos késedelem több hónapja után. A társadalmi érzékenységhez tartozott volna az is, hogy ebben az egyéves időszakban a kormány nem tűrte volna el, hogy e nagy várakozással kísért törvényből vagy ennek kapcsán ne ügynökök ellen, hanem ügynökbírák ellen folyjék egy felderítő munka, amely a társadalom meglehetősen széles rétegei számára bizony nem hatott megnyugtatóan és nem azt engedte feltételezni, hogy a kormány komolyan veszi ennek a törvénynek a kezelését és megvalósítását. Mindenki számára nyilvánvalóan az előterjesztett törvényjavaslat magán viseli a kormánykoalíció koncepcionális ellentéteit. A miniszter úr ügyesen elk erülte azt a csapdát, amit a sajtó jelzett, amelyik azt a fő címet viselte, hogy a belügyminisztert leszavazták a kormányban. Én azért érezni vélem - lehet, hogy ez szubjektív benyomás , hogy a miniszter úr nem tökéletesen ért egyet a saját javaslatával a bban a kérdésben,
